150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)

BICZÓ PIROSKA ÉRDY JÁNOS LELETMENTÉSÉNEK TUDOMÁNYOS JELENTŐSÉGE "Magyar régiségeink, nemzeti emlékeink sorában ennél nevezetesebb, nagyobb fontosságú felfödözés nem létezik. Méltán lehet azt az eddigi magyar emlék-találmányok koronájának tekinteni. Ezer szerencse ránk nézve, hogy ezen fejedelmi emlék fölleplezése s megvizsgálása oly szakértő és lelkiismeres férfiura bízatott mint dr. Érdy János, nemzeti múzeumi őr, kinek jelen alapos s népszerű eléadásu régiség-történeti értekezését minden müveit magyar valódi örömmel, sőt nemzeties elragadtatással fogja olvasni." Érdy János 1848-ban végzett leletmentését és leleteit ismertető munkája címéhez szerkesztői megjegyzésként kerültek ezek a sorok, amelyek lényegüket tekintve ma is helytállóak. Előadásom Érdy leletmentésének jelentőségét egy tudományág, a régészet oldaláról tárgyalja. A sírokból előkerült leletek művészettörténeti-történeti értékelését, mint egyetlen hiteles, az Árpádok királyi jelvényeiről tudósító együttesét, Kovács Éva végezte el, de ugyanilyen fontos a leletek embertani feldolgozásának összegzése is. Az 1848 decemberében talált sír máig az egyetlen, régészetileg bolygatatlanul feltárt középkori magyar királyi temetkezés, és a feltárást követő megállapítást, amely szerint III. Béla király sírja került ekkor elő, még nem vonta senki sem kétségbe." A lelet megtalálásakor történettudósok munkái középkori krónikák alapján számontartották királyaink temetkezési helyét, de a temetkezési helyül kiválasztott és a magyar történelem viszontagságos századaiban rombadőlt templomokban a véletlen folytán felszínre került jelentősebb tárgyak és a számbajöhető temetkezések között a tényekkel alátámasztott, hiteles kapcsolat felderítése nehéz feladat elé állította és állítja ma is tudós generációk sorát. 1755-ben Nagyváradon Szent László, Anjou Mária királynő és Zsigmond király és német-római császár temetkezési templomában talált tárgyakkal kapcsolatban is csak századunkban bizonyosodott meg a tudomány afelől, hogy Zsigmond sírjából származhatnak. Már 1839-ben is kerültek elő gazdag leletek - rekeszzománcos korong, filigrándíszes aranytárgyak, arany fülesgombok - a fehérvári, egykori királyi prépostsági templom maradványainak területéről. A ma a Nemzeti Múzeumban őrzött ötvösmunkákról László Gyula vetette fel, hogy Könyves Kálmán sírjához tartozhattak, míg Kovács Éva a gyermek III. Lászlóhoz kapcsolta a leleteket. A véletlenszerűen talált tárgyak múzeumba vagy más gyűjteménybe kerülése meglehetősen esedékes volt, lelőkörülményeikről alig maradtak feljegyzések. Ezért különösen nagyjelentőségű az Érdy-féle fehérvári lelet, amelynek során részletes rajzos dokumentáció készült, és a megjelent tanulmány röviden ugyan, de az ásatási megfigyelésekről is tudósít. 1 ÉrdyJ. 1853.42. 2 Kovács É. 1972. 103-112.. 3 Zsigmond II. 91-94. ( Zs. 62.) 4 Pannónia Regia 211-212. (11-36.) 16