150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)

Beszámolónk végén érintenünk kell még a királyi pár vörösmészkő sírládájának fenéklapjával összefüggő kérdést. Már 1848-ban feltűnt, hogy a fenéklapokon kirajzolódni látszanak a rajtuk volt tetemek körvonalai, sőt kellő megvilágítással a királyné szoknyájának mintázata is. Török Aurél szerint az ilyen jelenség akkor jön létre, ha a holttest elviaszkosodik, vagy beszárad, s Regöly-Mérei nézete ezzel lényegében megegyező. Konda József geológus, a fenéklapokon mutatkozó lenyomatok felszínéről csiszolatot készítve, azokon kalcitréteg jelenlétét észlelte, olyan folyadék hatására, amely a mészkövet oldja. Megállapítása szerint a mészkövet oldó folyadék mennyisége azonban nem lehetett túl bőséges, mert nagy tömegű oldószer éppenséggel lemosódást és nem kalcitréteg képződést eredményezett volna. A fenti vélemények tehát, a jelenség létrejöttének esetleges módját illetően egybehangzóak, előfeltételként szabva azonban, hogy a sírládákba talajvíz nem jutott. Ide kapcsolódó kérdést vet fel azonban a király koponyájának egynémely jellegzetessége. A nyakszirtpikkely felső, külső részén megfigyelhető egy jól körülhatárolt, kb. 45 x 55 mm átmérőjű, közel síkot alkotó ovális felületet, amely a környező területekhez képest világosabb színű. Ha a koponyát ezen ovális területre helyezzük, belfelületén folyadéktól eredő, egymással párhuzamos, két különböző nívószint látható. A felső nívószint a nyakszirt külső felszínétől mintegy 80 mm magasságban, a másik ez alatt mintegy 35 milliméterre húzódik, utóbbit azonban nemcsak a koponya belső, hanem annak külső felszínén is meg lehetett figyelni. Mindebből egyrészt megállapítható, hogy a sírban a király koponyája hosszú időn át nem a feltáráskor észlelt helyzetben, hanem hátraesve, arccal felfelé feküdt. A két folyadéknívó pedig, különösen amely a koponya külső felszínén is látható, arra utal, hogy a csontváz huzamosabb ideig talajvízben, vagy más folyadékban állt. Nem tudni, hogy a király eltemetése és a tetemének kiemelése közötti 650 év alatt mikor következett be a koponya hátrabi Menése, s a rajta látható folyadéknívók kialakulása, de gyaníthatóan azután, hogy a tetem körvonala a sírfenéken lenyomatot képezett. Mellesleg azt sem tudni, mikor billent bal felére a koponya, abba a helyzetbe, amelyben Varsányi a feltáráskor lerajzolta. Annyit azonban tudunk, hogy a vörösmészkő fenéklapok, - amelyek a székesfehérvári püspöki székesegyház altemplomában láthatók, - legalább olyan fontos tanúságai a királyi pár egykorvolt személyének, mint csontvázaik, vagy sírleleteik, érdemes lenne tehát számukra nagyobb nyilvánosságot biztosítani. Irodalom ÉRDY, J. 1853 III. Béla király és nejének Székes-Fehérvárott talált síremlékei. - in: Kubinyi F. -Vachot I.: Magyarország és Erdély képekben. I. Pest, 42 - 48. KRISTÓ, GY. - MAKK, F. 1981 III. Béla emlékezete. Budapest, 76. LUZSA GY. - GÁSPÁRDY G. - NEMESKÉRI J. - ÉRY K. 1988 Paleoradiológiai tanulmány a székesfehérvári bazilika 15 csontváz maradványáról. - Magyar Radiológia 62, 39 - 50. 14