150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)

hossza alapján az értéket csupán 186 cm-re becsüli, a király termete azonban még ebben az esetben is jó fejjel meghaladta alattvalói, az Árpád-kori népesség 168 cm-es átlagos testmagasságát. Hihető tehát a szemtanú Londoni Richárd véleménye, amikor Béla királyról szólva kiemeli annak magasságát (KRISTÓ - MAKK 1981). A csontméretek alapján az sem meglepő, hogy testsúlya becslésünk szerint 102 kg körüli lehetett. Halálakor a királynak még valamennyi foga megvolt, de csontvázán is csupán mérsékelt fokú, jórészt a gerincoszlopra korlátozódó, mondhatni életkorral együttjáró mozgásszervi elváltozás észlelhető. Említésre érdemes, hogy bal kezén az első kézközépcsont és a hozzá csatlakozó hüvelykujj első ujjperce összeforrt valamely korábbi sérülés következtében, a király bal hüvelykujjának mozgása tehát korlátozott volt. Erről az elváltozásról a múlt század végén Török Aurél már röntgen felvételt készíttetett. Ami a király csontvázán a legkülönösebb jelenség, az a koponyáján a koszorú és nyílvarrat találkozásánál lévő, számos hasonló beavatkozás ismeretében nagy valószínűséggel jelképes trepanációnak minősíthető, néhány mm-es, csaknem kör alakú mélyedés. A király vércsoportját Harsányi László, majd Szabó Árpád és Váczy Zsuzsa egyaránt az AB csoportba tartozónak határozta meg. Anna királyné csontváza, 22 nemi jelleg alapján, kifejezetten nőies volt (-1,06). Koponyája rövid és széles, s a magas agykoponyához középmagas, viszonylag gracilis arcváz kapcsolódik. Születését a kutatás 1153 és 1156 közé teszi, úgyhogy 1184-ben történt elhunytakor 28 -31 éves lehetett. Elhalálozási korát 1848-ban 30 -40 év közöttinek, Regöly-Mérei 35 év körülinek, magunk 38-42 évesnek becsüljük, eszerint biológiai életkora néhány évvel meghaladta naptári életkorát. A kétféle életkor közötti különbség oka talán a királyné terhességeinek számában keresendő. A királyi párnak házasságuk 12 éve alatt 7 gyermeke született, az esetleges vetélésekről természetesen nincs adat. A terhességek eszerint másfél évenként követhették egymást, ami a mintegy 49 kg súlyú királyné igen gracilis csontozatát nyilván megterhelte. Talán ezzel függhet össze medencéjén a két szeméremcsont közötti távolság, amely egyesek szerint kóros mértékű, más nézet szerint csupán vetemedés következménye. Elhunytakor a királyné valamennyi foga megvolt, s csontjain sem észlelhető, a medencéjével kapcsolatban említetteken kívül számottevő kóros elváltozás, kivéve mindkét alsó lábszárának különös, előre s oldalra domborodó, nehezen magyarázható görbeségét. A királyné testmagasságát 1848-ban 163, Török Aurél 159, Regöly-Mérei 161, s magunk is 161 cm-re becsüljük, amely nők esetében magas testalkatnak felel meg. Anna királyné még így is mintegy 23-25 cm-el volt alacsonyabb Béla királynál, amit már a feltáráskor, kettejük sírládájának eltérő hossza is sejtetett. A királyné vércsoportját Szabó Árpád és Váczy Zsuzsa A-csoportbelinek határozta meg, Harsányi László eljárása ez esetben nem hozott eredményt. Illő talán még megemlíteni, hogy az Anna királyné halálát követő esztendőben, a 37-ik éve táján járó Béla király házasságra lépett Margittal, a francia király 28 éves, ugyancsak megözvegyült leányával, kettejük 10 éves házasságából azonban gyermek nem született. Margit királyné, amint urát annak első felesége mellé tisztességgel eltemette, a Szentföldre indult, ahol esztendő múltán maga is sírba szállt. II