150 éve történt… III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 49. (1999)
ERY К., MARCSIK A., fNEMESKÉRJ J., SZÁLAI F. EMBERTANI VIZSGÁLATOK III. BÉLA ÉS ANTIOCHIAI ANNA FÖLDI MARADVÁNYÁN. A magyar régészet és Székesfehérvár talán legjelentősebb, Érdy János által vezetett feltárásának 150 éves évfordulóján, tisztünk az, hogy III. Béla király és Antiochiai Anna királyné akkor feltárt csontvázának orvosi, anatómiai és embertani vizsgálatait röviden felidézzük. Név szerinti azonosításuk természetesen nem tartozhatott a természettudományos elemzések körébe, már csak azért sem, mert az a sírjaikban talált tárgyak alapján, napvilágra kerülésüket követően csakhamar megállapítást nyert. 1. Szakértők kezébe elsőként Anna királyné csontváza jutott, méghozzá feltárásának délutánján, azaz 1848. december 5-én. Az éppen a városban tartózkodó orvosok, név szerint Aschner József, Hanekker Ferenc, Hellensteiner Károly, Marbik Mihály, Say Ferenc és Schaller János, a csontváz tüzetes vizsgálata alapján, amely, egyebeken kívül kiterjedt a koponya varratainak, a fogak rágófelszínének, a csontok alaki jellemzőinek részletes elemzésére, azon máig helytálló látleletet állították ki, miszerint a csontváz egy "megélemedett korú" nő maradványa1. 2. A király sírjának előkerülését, valamint a feltárások befejezését követően Érdy János 1848. december 17-én mindkét csontvázat Pestre szállíttatta. Ez esetben nem tudni kik voltak azok az orvosok, akik a koronás fők egyikét mintegy 50 év körüli férfinak, másikát mintegy 30-40 év közötti nőnek ítélték, máig helytálló véleményük előtt azonban ugyancsak tisztelettel adózhatunk. Jelentésük szerint az életkort - a székesfehérvári orvosokhoz hasonlóan - a koponyavarratok elcsontosodása, valamint a fogak rágófelülete alapján, a nemet a kulcscsont görbülete, a medence alakja és a combcsont fejének iránya (szöge) alapján becsülték meg (ÉRDY 1853). Ezek a jegyek ma is a csontvázak életkor és a nem meghatározásának alapjául szolgálnak. 3. Az Érdy-féle feltárásból származó, s utóbb a budavári Mátyás templomban elhelyezett csontmaradványok ismételt vizsgálatának ideje 1883-ban következett el, összefüggésben a templom átépítésével. A munkával Trefort kultuszminiszter Török Aurél orvos-antropológust bízta meg, aki a Budapesti Egyetem akkortájt létrejött Embertani Tanszékének volt európai hírű tanára. Török Aurél fennmaradt jegyzetei híven szemléltetik azt a hatalmas munkát, amelyet a csontmaradványok tanulmányozása során végzett, sőt akadémiai székfoglalóját is ebből a tárgyból írta. Ennek ellenére nyomtatásban csupán a király koponyájának és gerincoszlopának részletes alaki leírása, valamint testmagasságának, kóros elváltozásainak és embertani típusának rövid összegezése jelent meg. Török Aurél volt egyébként az, aki a király koponyája, valamint a győri Szent László herma közötti hasonlóságra felhívta a figyelmet (TÖRÖK 1894a-b, 1900). 4. A királyi pár csontvázleleteinek harmadik vizsgálatára 1967-ben kínálkozott lehetőség, miután döntés született arról, hogy a csontvázakkal együtt őrzött tárgyak a Nemzeti Múzeum 1 Az események lefolyását, valamint az orvosi látlelet szövegét Moenich Károly székesfehérvári főlevéltáros kéziratos feljegyzése őrizte meg, amelyet az egykorú tanácsi ülések jegyzökönyvei alapján készített. Szent István király Múzeum Helytörténeti Gyűjtemény, ltsz. 70.364. 1-4. A szakirodalomban ezideig nem ismertetett becses adatra Demeter Zsófia hívta fel a figyelmem, amelyért ezúton is őszinte köszönetet mondok. (Lásd még ezzel kapcsolatban Demeter Zsófia ugyanezen kötetben szereplő tanulmányát.) 9
