Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

naság ellen nem kell, hanem az öregeket s tehetetleneket kivéve, a többiekkel kiváltkép mikor a hadsereg velük ütközik, oldalokról s hátulról kell zaklatni. Már megírtam e felhívást hiteles alakban is, akkor jutott eszembe hogv nem igen szereted az ily vitéz dolgot, azért csak jer te mellém, majd mellettem használandlak, de kedved van rá, elküldöm egyúttal a megbízást, s akkor használhatod. Ha pedig nem használhatod, jöjjetek, és majd gondolunk ki valakit igaz barátod Madarász József Közli: Waldapfel, 1952. 97. Szabó Imre levele Görgei Artúrhoz szeptember 27-én Kedves Barátom! Moga mindegyre retirai, Jellachich már Fehérváron van, - nem tudjuk mi lesz ebből! - Gróf Batthyány általam azt üzeni, - hogy szállj át a jobb partra. Barátom, ne csudálkozz, hogy ily sok ellenkező rendeleteket kapsz, - bizony bajos, - hol a premier dictálja az eljárási módot a táborban, - a mennyire lehet, én ugyan módosítom, de heába! - én tudom hogy nem olly csekélység egy sereget híd nélkül egy olly nagy folyón áttenni! No hát menny ismét a jobb partra, s támadd meg hátulról Jellacliichot, vagy Földvárnál eredj át, Ercsénnél, hol az átmeneteire pesti hatóság kompokat tart készen; egy részét a bal parton is felszálithatod, minden esetre jó kémeket tarts, számítsd fel kiadásaidban! bizonyosan fogjuk pasirozni; Kun Sz Miklóson öszve gyülóket is utasítsd fel felé, hogy Eresén felé átmehessenek. Tégy ugy, mit legcélszerűbbnek tartasz. Meszei (?) meg mondhatja bővebben, mit kivan a Gróf, egyébberánt tedd, mit jónak tartasz, - mert denique a hely szinén lehet csak meghatározni, mit kelljen tenni. Mógában nagy bizodalmam soha sem volt, de most már minden hitelem csökkenik. Ennyire nem hagytam volna semmi esetre eléhaladni. Isten Veled! - írj néha valamit, hogy hogy állasz. Benned sok bizalmam van, - s reménylem hogy azt fényesen fogod igazolni. Septb, 27-én 848. Igaz barátad Szabó Imre Közli: Waldapfel, 1952.115-74