Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

Ha mégis ezek itt kötelességüket becsületesen teljesítenék, ha még is védenétek a szegény magyar hazát, úgy, amikép ti vitéz magyarok védelmezitek, Olaszországban, Galíciában, Csehországban a császárt. De nem úgy van, vitéz magyarok! az idegen sereg, mely hazánkban van, mely a magyar nép véres verejtékkel fizetett adóját költi, kenyerét megeszi, s apáitokat, anyáitokat, testvéreiteket szegény hazában sanyargatja, ezen idegen sereg azzal fizet a szegény magyar hazának, hogy azt gyalázatosan elárulja. Tiszteik összeesküdnek hazánk ellen, cimborálnak az árulókkal, nem lőnek a szerb rablókra, kik a magyar falukat porrá égetik, s rakásra koncolják apraját, öregét, gyermekét., asszonyát a magyar népnek: sót átmennek a rabló ellenséghez, s hazánk ellen fordítják hálátlanul fegyvereiket, miként ezt a Hardegg vasasok, János német lovasok és Kress dragonyosok már valósággal meg is tették, s hitszegôen átszöktek a pártütő Jellachichhoz. Ily szomorú, ily rettenetes helyzetben van az elárult szegény magyar haza. Ha Ti azt várjátok, vitéz magyarok, hogy parancsot kaptok hazajönni, s hazátokat védeni - s addig nem jöttök; úgy a magyar haza elveszett. - Ti nem fogtok találni egyebet leégett falvaknál; úton heverő, magyar holttesteknél; nem fogtok találni egyebet egy nagy temetőnél, melybe a bécsi udvar hitszegő árulása a magyar nemzet hírét, nevét, becsületét eltemette, s magyar hazátokat rác és illyr rablók prédájává tette. Fel, fel tehát, fel, vitéz magyarok! haza! haza! Itt égetik az árulók faluitokat, öldöklik apáitokat, testvéreiteket. A szegény magyar haza vérben, lángban áll. Nem magyar az, cudar az, aki hazáját nem védelmezi! Fel, fel, vitéz magyarok! Előttetek eltitkolták a király parancsát - íme én róla tudósittalak. Eltitkolták a nemzet óhajtását, íme én tudtotokra adom! A haza vár, a szegény magyar nemzet esdekelve hí haza benneteket. A hazának vitéz karjaitokra szüksége van. A haza élet-halál-veszélyben van! Haza hát, haza! akinek magyar lelke van. A Lenkey kapitány százada, a Wurtemberg huszárokból megmutatta az utat, megmutatta, miként kell a hű magyarnak cselekedni. Szekérre tették kapitányukat, haza jöttek; s amint az országba értek, azt mondták "Most, vitéz kapitány úr, vezessen az ellenségre! Vezessen az árulókra, kik magyar hazánkat gyilkolják hálátlanul." - És vezeté őket, ott állanak a rabló ellenség elótt, halált szórva vitéz karjaikkal. így cselekedjetek ti is vitézek! átok reá, ki a magyar nemzetet elárulá! átok reá, ki nem védelmezi... Haza! haza, és fegyverre, akinek magyar lelke van! Győzni és aztán számolni az árulókkal. Kossuth Lajos Kossuth, 1952. 34-37.(Rövidítve) 72