Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

Jellasics tervét nyomasztó, majdnem kétszeres túlerejére építette fel. Seregének azonban ez az erénye később hibának bizonyult: túl magabiztossá tette a vezért és vezérkari főnökét, Zeisberget. így a már napok óta várt tartalékot, Roth hadtestét nem várta meg, sőt a Hartlieb-hadosztály (több mint 12 ezer ember és 12 löveg) egyszerűen lekéste a csatát, az ütközet után érkezett a csatatérre. Jellasics lovasságának gyengesége köztudott volt: szinte „vakon és süketen" (tehát a gyenge lovasság miatt felderítés nélkül) érkezett az idegen terepre. Tüzérségi ereje is gyenge volt: főként háromfontos lövegei és rakétaütegei voltak. Ha igaz az, hogy a centrumbeli hadműveletet a magyar tüzérség fölénye nyerte meg, akkor igaz az is, hogy viszont Jellasicsé veszítette el. A magyar seregnek igen nagy előnyére szolgált az, hogy a csapatok hátában felkelt nép és a Görgeikülönítmény megakadályozta Jellasics seregének a tartalékkal való egyesülését. A támadást a horvát balszárny kezdte meg szeptember 29-én reggel 9 óra tájban, a pátkai mezőn a magyar jobbszárny ellen. A támadást sikerült visszaverni, majd egy horvát átkaroló hadműveletet is meghiúsítottak. A magyar jobbszárny ellentámadásba kezdett, amire ez a horvát haderő megfutott, egy részét Pátkáról a Zámoly felől érkező nemzetőr zászlóalj még tovább kergette. Az izgatott országgyűlési küldöttek már a csata ezen szakaszáról is tudósították a tisztelt házat: „ Ügyes előrelátással felállított táborunk az ellenséget a pákozdi határban a híres janicsártemető-terén, csatarendben készen várta. A csata erősen folyik. Kelt a csatatéren, 29-én tizenegy után háromnegyed órakor. Képviselők négyen, Pázmándy Dénes elnök." A szárny harcának sikertelenségét látva, déltájban kezdte meg Jellasics a derékhad támadását a budai út két oldalán, körülbelül 10 ezer katonával. Az út északi oldalán lévő dombokról tüzérségével lövette a déli dombsoron álló magyar tüzérüteget. A honvédtüzérség győzött, és a horvátoké Pákozdra vonult vissza. Ezután az általános támadás során Jellasics négy sikertelen gyalogsági rohamot vezényelt az észak-déli irányú völgyekben helyet foglaló védők össztüze alatt az áttörés kierőszakolására. 15 órakor feladta a számára reménytelen harcot. A magyar katonák közül a csata folyamán Guyon Richárd parancsnoksága alatt a pesti, illetve a Perczel tesvérek vezetésével a tolnai nemzetőrök hajtottak végre fontos hadmozdulatot. A jobbszárny átkarolását Andrássy Gyula valószínűleg az Adorján László vezette 1. hatfontos lovasüteg és két század Miklós-huszár átvezénylésével adakályozta meg. Ivánka Imre őrnagy Jellasics fogságába esett, őt a fegyverszüneti tárgyalások kapcsán bocsátották el. 42