Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)
ikat, őket használta fel pl. Pulszky Ferenc 1848 áprilisában a zsidóellenes székesfehérvári intézkedések visszavonatására.) A magyar sereget Veszprémben összpontosították, ám ez a táborhely szeptember 15., István nádor főparancsnokká való felkérése után - amint nyilvánvalóvá vált, hogy Jellasics főerői a Balaton déli partján közelednek - Székesfehérvárra került át. Az újonnan táborba szálló hadseregrészek már a Maroshegy környékén kialakított táborhelyen gyülekeztek. István nádor mindenesetre eléggé lehangoltan értesítette a miniszterelnököt: Fehérváron „más fegyveres erőt nem találtam, mint az 1180 főből álló tolnai önkéntes zászlóaljat." Szeptember 20. után ide érkezett a visszavonuló Teleki Ádám vezette drávai hadsereg is. Itt vette át a hadsereg parancsnokságát Móga János altábornagy, bár ezen feladat elvállalására hamarosan Kiss Ernő is megérkezett Kossuth levélbeli felkérésére. Kiss Ernő végül is jelen volt a csatatéren, de parancsnoki feladatot nem látott el, viszont kíséretében érkezett az a Kohlmann József százados, aki az elkövetkezendő napokban a pákozdi csata haditervét kidolgozta. (Ugyancsak Kiss Ernő segédtisztjeként érkezett Vendrei-Aschermann Ferenc is, a csata egyik leírója.) A székesfehérvári főhadiszálláson igen lázas munka kezdődött. Szeptember 24-éig a védelmi terv a Sárrét és Székesfehérvár megerősítésére épült. Ennek eleme volt a Sárrét elárasztása és a sáncépítés Urhidánál, Tácnál és Csíkvárnál. Ezt a tervet talán Kohlmann javaslatára adták fel, mert túlságosan hosszú vonalat kellett volna a túlerővel közeledő ellenséggel szemben védeni. A terv megváltoztatásakor pedig Répássy Mihály őrnagy Württemberg-huszárjai a Mezőkomáromnál átkelő Hardegg-vértesekkel már kisebb csatába bocsátkoztak (szeptember 23.). Most Ivánka Imre önkénteseit Enyingről, a fehérvári nemzetőröket pedig Lepsényből kellett bevonni. Az új haditervnek megfelelően szeptember 26-án a magyar sereg elhagyta a várost, utóvédje (parancsnoka Gáspár András volt) még látta egy magaslatról Kempen oszlopának bevonulását. Jellasicsnak a főváros elfoglalását célzó hadművelet kiindulópontjául volt szüksége Székesfehérvár megszállására. Fehérvárt az elárasztott Sárréten át Sárszentmihály felől Kempen hadosztálya közelítette meg, majd a fősereg vonult be. Az elővéd megérkezését nagy riadalom fogadta, s rögtön árulásról kezdtek suttogni. A bán seregének közeledtére, a nemzetiségi bizalmatlanság légkörében a nyár folyamán gyanússá vált a fehérvári szerb közösség, akiket, illetve papjukat, Teodor Odzsicsot illírizmussal vádolták. Ez a gyanú éppúgy nem igazolódott azonban, mint a 37
