Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)
szerint az volt a feladata, hogy véget vessen a magyar rebelliónak. Ez a hadsereg már Magyarország területén egészült ki a Hardegg-vértesek 3 osztályával és 1 osztálynyi Kress könnyűlovassal. Lovassága tulajdonképpen ezzel teremtődött meg, mert egyébként csak 4 banderiális huszárosztálya és 1 könnyűlovas osztálya (Wrbna) volt. Jellasics hadosztályparancsnokai kiérdemesült osztrák katonák voltak: Hartlieb altábornagy, valamint Kempen és Schmiedl tábornokok. Hat brigádját négy tábornok és két ezredes vezette. Az osztrák-horvát sereg szinte akadálytalanul vonult rabolva és fosztogatva Nagykanizsán át két oszlopban Székesfehérvár felé (Lepsényen át Jellasics és Kempen, Enyingen át Hartlieb oszlopa haladt, Mezőkomáromnál keltek át a Sión). A sereg Székesfehérvárnál egyesült, és itt szándékozott bevárni tartalékát, a délről közelítő Roth és Phillippovich vezette hadtestet. A fővezér vonulásának ebből a dicső szakaszából írta Latournak: „Seregeim a legcsekélyebb ellentállás nélkül diadallal vonulnak előre. Néhány nap múlva Pesten leszek. S innen, a lázadás fészkéből majd mi diktáljuk a megadás feltételeit." Jelelasics katonái. 1. határőr a likai határőrgyalogos ezredből, 2. huszár a 13. banderiális huszárezredből, 3. Várasd megyei nemzetőr, 4. tüzér, 5. határőr az otocsáci határőr gyalogezredből, 6. szerezsán, 7. határőr a gradiskai határőr gyalogezredből. (Franceschini litográfiája.)