Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

A haderő megszervezése 1848 nyarán Csodálatos ijjú sereg, Mely, nem tudni, hogyan támadt, Napok szülték, s mégis mintha Szülte volna három század Tóth Kálmán Bármilyen izgalmas is 1848-49 politikai története, az országgyűlésen és a tereken, kávéházakban folyó vita, a legfontosabb esemény 1848 nyarától a háború volt, melyben a katonáké és a fegyvereké a döntő szó. A honvédelem és a haderő kiállításának kérdése igen éles elvi politikai vitákat és súlyos gyakorlati nehézségeket okozott. Gondolkodjunk csak el rajta: ezen a nyáron dőlt el és ebben a kérdéskörben kellett eldönteni azt a súlyos kérdést, hogy a vértelen és győztes forradalom nemzeti szabadságharccá alakul-e? A nemzet legjobbjai tisztában voltak e döntés fontosságával, s ennek megfelelően mindent igyekeztek megtenni annak érdekében, hogy ha kell, a szabadságharcra is képes legyen a magyar nemzet. Kossuth Lajos így írt 1848. július 3-án: „Ha készülünk, nem fogunk megtámadtatni; ha nem készülünk, megtámadtatunk. - A gyöngének békéje kegyelemtől függ. Az erős békéje biztosítékát önmagában hordja... Készületlenség több, mint gyengeség. Készületlenség, bizonyos halál." Önvédelmét a márciusi forradalom, mint tudjuk azonnal megszervezte: az önkéntesekkel kiegészített polgárőrség már március 15-én este átvette a rend fenntartását Pesten és példáján hamarosan a nagyobb városokban is, elsőül éppen Székesfehérváron. A nemzetőrség intézményét a XXII. törvénycikk hozta létre a már kialakuló gyakorlat alapján. A nemzetőrség felállítása, szervezése, ellátása, felfegyverzése és kiképzése azonban csak számtalan nehézséggel haladt, és amúgy is csak belső karhatalmi feladatok megoldására volt alkalmas. A rendes katonaság szerepét tehát nem tölthette be. A magyar minisztérium kezében viszont nem volt reguláris hadsereg, hiszen a magyar újoncok a Habsburg Birodalom hadseregének katonái lettek, amely hadseregnek természetesen továbbra is Bécs parancsolt. Mindaddig, amíg ez így állt, a magyar kormánynak volt ugyan hadügyminisztere, de nem volt hadserege, s így nem 27