Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

Lamberg dicstelen halála a képviselőház legradikálisabb tagjaitól a Honvédelmi Bizottmány tagjaiig és Batthyány Lajosig mindenkit mélyen megrázott. Mindannyian érezték, hogy kicsúszni készül kezükből az események irányítása. Lamberg Ferenc meggyilkolása miatt a képviselőház azonnal, egy császári manifesztum pedig október 3-án indított vizsgálatot, s ugyanezen a napon Lamberg utódjául a királyi biztosi tisztségbe Jellasicsot nevezték ki, s ugyanakkor, Batthyány felmentésével és az országgyűlés szétoszlatásával, a statárium kihirdetésével formálisan is szétfoszlott a tövényes forradalom illúziója. 1850 elején Lamberg gyilkosaként végezték ki Kolosy Györgyöt. Gróf Lamberg Ferenc sírja a móri kapucinus templomban található. Wesselényi idézett levelében „szegény Lamberg" meggyilkolását a nép „czudar, gyáva s bűnös" tettének minősíti, s megjegyzi „mérhetetlenek lehetnek ezen gyalázatos catastrophanak e honrai rossz következései". Wesselényi természetesen arról is beszámol az aggódó feleségnek, amit Batthyány Lajosról tud: „Minden becsületes ember, a város legnagyobb része s a baloldaliak is... nagyon fájlalják, hogy Lajosnak a táborba kellett mennie, s nagyon várják visszatértét". Wesselényi nem tudhatta, s talán nem is tudta meg soha, hogy Batthyány Lajos éppen eme levél írása idején, zsebében a mélyen eltitkolt hírrel, amit Jellasics küldöttétől, a foglyul ejtett Fligelytől vettek el, s amely szerint Jellasics másnap támadni fog, személyes fellépésével segítette döntéshez a sukorói haditanáccsá átalakult tiszti gyűlés pártviszályoktól és személyes sértettségektől megosztott résztvevőit. A döntés eredménye a pákozdi csata lett. Csupán epilógusként teszem hozzá, hogy a Lamberg-gyilkosság mind Batthyány október 2-án kelt lemondásának, mind pedig 1849. januári elfogatása után az ellene felhozott vádaknak egyik eredője volt. 17