Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)
Ez a szemtelen nép érezhette volna gyöngeségét ily nagy város irányában, de a helyett tovább űzte a zsarolást, fosztogatást, oly vakmerőséggel, mintha Jellasich most is a püspöki palotában kéjelgett volna. Jelesül a felsővárosi táborból bejött néhány horvát és a piaczon a kofáktól erőszakkal szedték el a kenyeret. A kofának sem azért van a nyelve, hogy hüvelyben tartsa, a kenyérpusztítás harczot idézett elő, még pedig kezdetben csak nyelvharcot amit dulakodás váltott fel. Ekkor a nép türelmét vesztve, Fehérvár fegyverfogható népe kaszákkal, villákkal és puskákkal fegyverkezve Ullmann Ferenc és Szász Ferenc nemzetőri századosok vezérlete alatt kitódult a táborba s fegyverletételre szólították fel a horvátokat, kijelentvén, hogy ellentállás esetében mind egy lábig le fogják őket kaszabolni. A horvátok részint félelemből, látván a roppant lelkesült és egyúttal dühös tömeget, részint mert zsákmánnyal megrakodva, most már nem nagy kedvet éreztek a hadakozásra s jó gunyájokban jobban szerettek volna hazájokba visszatérni, csekély vonakodás után letették a fegyvert s nemzetőri fedezet alatt útnak indíttattak Buda felé. Alig történt ez meg, egy horvát tiszt a városházába tolakodott és ott szemtelen parancsoló hangon követelt egyetmást a tanácsosoktól. Ismét Ullmann Ferenc és Szász Ferenc századosoké az oroszlán rész. Ullmann Ferenc óriás nagy ember, mondhatni Sámson volt s a városház kapujában megragadta a kijövő tisztet s mondhatni, mint kánya a csirkét, vitte a proviantház felé. Annak kapujában mellére ragadta a horvát tisztet s oly erősen szorítván, hogy bordái ropogtak, parancsolta neki, hogy tetesse le a fegyvert. A tiszt nem mert tüzet parancsolni, mert ő volt a czéltáblán a czélpont; azonkívül néhány polgár a csatorna felől lajtorjákon a ház tetejére mászott s onnan fenyegetődzött az udvaron felállított horvátokra. A városi nép egyre dühöngött és Ullmann Ferenc kijelentette a tisztnek, hogyha le nem teteti a fegyvert, elbarikádozzák a kaput s rajok fogják gyújtani az épületet. A tiszt ekkor is vonakodott, de a legénység gúlákba rakta a fegyvert s így kiesztrángálva őket a kapun, utána hajtották a másik csapatnak, kik pedig elszóródva a városban szerte kóboroltak, azokat irgalom nélkül agyonverte a nemzeti érzületében megsértett polgárság. így megtisztíttatván a város a betolakodott szeméttől, nagy volt az öröm és vigasság mindenfelé hangzott az utcákon a diadalmi ének: "megverte Saul az ő ezerét, Dávid pedig az ő tízezerét." Boross, 1881.105-106. Kossuth Hírlapjának tudósítása a horvát foglyok pesti fogadtatásáról Ma délután hozatott Budára 1158 horvát fogoly és 7 tiszt, ezeket s még néhány százzal többet Székes-Fehérvár lakói kisértek kevés más segedelemmel. E sereg az annyira magasztalt s oly rettentőnek festett határőri vitézségnek nem nagy jelét adá, mert embertelen rablások után, bár teljesen fegyverkezve volt, egy lövés nélkül megadja magát a Jellacsics ittléte óta fegyvertelen 107
