Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

czimborázott, amit a nála lévó Jellasich féle proclamatiok és az ellenféltol nyert Salvus conductus féle levél bizonyítani látszanak. Szegény fogoly védelmezte magát a mint tudta. A proclamatiokra azt felelte, hogy Fejérváron melly ellenséges katonákkal telve van, nyomattak kezeibe, de azért el nem ismeri hogy hazaáruló, mert ő ezeket zsebébe tette és senkivel soha nem közlötte, a Salvus conductusra nézve azt feleié hogy illy tartalmú levél legalább hatvan másnak van tudtával is a főbb birtokosok részére kieszközölve, a többi között bírnak ilyennel magának a miniszter elnöknek rokonai is, a polgardi Battyanyiak. Azonban minden mentegetése a szerencsétlen embernek hasztalan volt, halála már ugy látszott el van határozva, a mi onnan is kitetszik hogy midőn még vizsgálat elótt az adonyi városháznál a helybeli Jegyző leánya az ellankadt fogolynak levest nyújtani akarna és e végre Görgeytól engedelmet kérne, ez azt válaszolta, „lehet de úgy sem emészti meg". Az áldozatul kiszemelt felett tehát a pálca Görgey által eltöretett és kötél halálra ítéltetett. Látván a fogoly hogy vesznie kell, hármat kért: először hogy ne akasztanák fel, hanem ldnék agyon. Erre azt válaszolták hogy az ítélet meg nem másíthatik; másodszor engednének nékie egy pár sorokat végrendeletül írni; válaszoltaték: ott a pap a mi mondani valója van közölje vele, -harmadszor: hogy ha már meg kell halnia engedjék mint Keresztény Katholikust meggyónni és megáldoznia, a felelet az vala, ott a pap végezze véle imádságát másra úgy sem érdemes. Káplányom ugyanis Juraszek Károly véle együtt átszállhatott a Duna partra a mint volt reverendába, és bár két fertály háromtól délután, mint egy kilencig tartott volt a vallatás a Káplányt még is a Szentségért haza térni sem engedték. - Ezen kérése is megtagadtatván a szegény grófnak, a Káplány mellé letérdelve ájtatosan meggyónt, és a kálozdi templomnak requiemre 2000 v.for. Kedvesének Kandida nőszemélynek 40,000 forintokat hagyva, a többiben örökösöknek testvére gyermekeit rendelé, s ezek végeztével gyűrűit és óráját a Káplánynak adá által, kérvén otet, hogy gyűrűit Kedvesének, óráját Domonkos veszprémi püspöknek adja által. S ezután erős lélekkel lépett az akasztófává rögtönzött fenyőszálhoz, a hol minek utána még egyszer bíráit kegyelemre felszólította volna e szavakat mondva: „ártatlanul halok meg, adja Isten hogy ezen kormánynak én legyek utolsó áldozatja, éljen a magyar haza!" - egy czigány által vastag rudazó kötélre mintegy két fertály tízre őrtüzek között, a kun katonaság örvendezése között felakasztatott. Különös, hogy azon Hunyadi csapatnak ezredese kik által elfogatott volt, valami Szalay nevű vala, Ödön grófnak egykori tiszttartója, kit hivatalából elbocsájtott volt. - Ez volt hiv története ezen szomorú jelenetnek én nem hozok ítéletet a történtek felett, ítéljen az Isten. A test mindenéből kivetkőzve hajadon fővel, mezítláb egy ümögbe és nadrágba függött egész másnap estig e helyütt; ezen nap éppen vasárftají» volt, а'пеУ egész dühösségében látható volt, itt a testet körül tánczolá, ujjongatva ki gunyolá, sőt körmeit is letépé mint hazaárulónak. El akarám szegényt temetni; a katonai parancsnok nem ellenzé, már megszerzem a koporsót, szemfedelet és a Duna parton állék tervemet létesítendő, midőn értesíttettem, hogy az adonyi nép mellynek szándékomat a sírásóné elárulta volt, felbőszülve s kaszákkal fegyverkezve akarja hátrálni ezen hazaárulónak eltemettetését, a mint ezt meg értem a koporsót kocsisommal ismét egész csendesen vissza vitetem, s a felbőszült nép lecsendesítésére sietek; még most is borzadva 104