Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
A felszíni leletek alapján úgy látszik, Gorsium/Herculia a IV. században érte el legnagyobb kiterjedését. A városközpontot körülvevő településrészek szerkezetét egyelőre nem ismerjük, nyilvánvaló, azonban, hogy a városközpontból kivezető utak adták e nagy - nem egy esetben a központ méreteit felülmúló - városrészek gerincét. Észak Amphitheatrum. A város északi részében a település gerincét a cardo maximus folytatása adta. Az út 15 méter széles volt, 15-20 cm vastag agyag és kavicsréteg alkotta. Ez a főutca mellett emelkedett a településrész két meghatározható épülete, az amphitheatrum és a feltételezett gladiátorlaktanya. Az előbbi helyét légifelvételek és térképek a városfaltól északra 250 m távolságra egy ovális, közepe felé mélyülő talaj-formációban jelölték meg. Az enyhe lejtőt kihasználva a keleti oldalon az ülőhelyek lépcsőfokait a talajba vágták, a nyugati oldalon a lépcsőzet felhordott földből készült. A cavea kisebb-nagyobb kövekkel kevert agyagból készült, a keleti oldalon magasabb és szélesebb volt, mint a nyugatin. Mint a scarbantiai is, a polgári településekre jellemző theatrum-amphitheatrum típusába sorolható. Az arena homokos volt, rétegek nem voltak megállapíthatók. A porta pompae a városra néző déli oldalon állott, a föld-fakonstrukció ellenére ez a környéken, a mélyszántás következtében széthordott nagyobb kövek alapján kőből készült. Az amphitheatrum nagyobb átmérője 80 méterre becsülhető. A légifelvételek alapján a város (a városfaltól) észak irányban mintegy550 méter távolságra terjedt, de a Sárvíz mentén további 300 méteren elszórt épületkörvonalak látszanak. Az épületcsoportok északnyugat-délkelet tájolása megegyezik a feltárt épületek irányával, így feltételezhető, hogy a város belső rendje (a még nem tisztázott insula-rendszer) itt is érvényesült. Az aquincumi út melletti temető (Észak-Gorsium 1. temető). Az északi városrésztől keletre hosszú dombhát emelkedik, amely kelet felé az Aquincumba vezető útig teljed. A domb valószínűleg Gorsium/Herculia nagy temetőjének adott helyet. A kezdetén lévő feltárások során eddig egyedül itt kerültek elő a IV. századnál korábbi sírok is. A terület nagysága alapján sok ezren temetkezhettek itt az I. század közepétől a IV. század végéig. Kelet A decumanus maximus a kelei városkapun kilépve addigi irányától kissé dél felé tért el. Az út két oldalán - nem nagy szélességben a légifotó alapján - épületek voltak, az úttal azonos tájolással. Körülbelül 500 méterre a városkaputól hármas elágazás következett. Az északkeletre forduló aquincumi utat további 600 méteren követte egy keskeny (körülbebül 100 méter széles) házsor. Házak kísérték a délnek, Sopianae felé forduló utat is, mintegy 250 méter hosszúságban, a város déli oldalán határoló vizesárokig. A harmadik, a limes felé kiágazó keleti utat már 74
