Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
stádiumában is kizárja annak lehetőségét, hogy az árokkal és sánccal körülvett térséget állandó helyőrséggel rendelkező katonai tábornak tekintsük. Egyelőre annak sincs nyoma, hogy a védett hely akár rövid időre (így a marcomann háborúk második periódusára) csapatoknak adott volna helyet, vagy átvonuló alakulatok számára átmeneti szálláshelyül szolgált volna. Az árok mellett emelt sánc több helyen, így az északkeleti sarokban, lefedte a korábbi bennszülött házakat: ennek alapján egyértelmű, az erődítés a falusias település megszűnése/elpusztulása után jöhetett létre. Ha nem állami/katonai kisajátításról volt szó (beneficiarius-áMomás létesítéséről a II. század közepén), legkorábban a marcomann háborúk két periódusát elválasztó békeévek - 175/75 -, jöhetnek számításba. Az erődítés fennállásának idejéről semmiféle adatunk nincsen. Kétségtelen viszont, hogy a IV. században, amikor Herculia déli házsora felépült, az árok már nem létezett. Egyelőre az erődítés lehetséges használatát a 150-260 közötti évekre tehetjük, ami csak szélső időhatárokat, nem időtartamot jelent. Az erődítés a terepviszonyokhoz alkalmazkodva nem volt szabályos téglalapalakú, dél felé lényegesen összeszűkült, a terep alakulását figyelembe véve. Keleti széle egy kisebb dombéit követett: lehetséges, hogy a sánc előterét - legalább időnként - víz borította. A fossa sarkai lekerekítettek voltak. Az északi kapu előtt az árok 5,10 m hosszúságban megszakadt, de az átjáró előtt egy kisebb árok nehezítette a megközelítést. A kapu a sáncot szakította meg, fa szerkezetűvolt, faoszlopait kő pillérek tartották. A nyugati kapu előtt is megfigyelhető az árok megszakítása. A fossa-n belül további erődítésre utaló nyomok nem kerültek elő. A nyugati oldalon egy félkörben végződő II. századi építmény (25. ház) nyugati végét az árok vágta át és a vallum takarta le. Hasonló, jól elhatárolható perióduskülönbség mutatkozott az északkeleti sarokban, ahol a vallum egy 2,6 x 2,4 m méretű, lekerekített sarkú négyszögletes bennszülött házra (26. ház) épült rá. A vallum méretére a keleti oldalon végzett kutatások vetnek bizonyos fényt: a fossa-tói nyugatra itt azzal párhuzamosan futó sekély kettősárok került elő, a /cwsa-tól 7 méterre, amelyek a vallum belső oldalán a víz levezetését szolgálták. A belső kis árkok, amelyeket időnként megújítottak, a keleti oldalon másutt is megfigyelhetőek voltak. LXIV. épület. Az árokkal és sánccal körülvett térségben az eddigi kutatások egyetlen kőépületet találtak, a nyugati vallum északi részében. Az épület 16,5* 12,8 m, négyszögletes, keleti oldalán 4,5*2,6 m nagyságú rizalittal. Kőből csak az épület keleti oldala készült. Feltehetően ez volt a ház eredeti része, amely egy nagyobb (13x6 m) és egy kisebb (4,4x5,3 m) helyiségből, valamint az előreugró bejáratból állott. A déli oldalon a bővítés vályogfalat alkalmazott. Itt egy 26,2x7,3 m nagyságú helyiséget hoztak létre. A háznak a nyugati oldalon egyáltalában nem volt fala. Ez az épület korának meghatározásában különösen fontos: az épület nyugati oldalán a sáncig ért. Ennek alapján kétségtelennek tekinthető, hogy nem számítható Herculia déli épületei közé, a ház járószintje alatt talált gödrök viszont a korábbi, falusias periódushoz tartoztak: így a LXIV. épület az erődítés időszakából való. A LXIV. épület jellege további bizonyíték a mellett, hogy az árokkal és sánccal körülvett területet nem tekinthetjük katonai tábornak. Az erődítés azonban aligha tesz lehetővé más értelmezést, mint katonai felhasználást. Amig további ásatások nem tisztázzák a terület rendelte71
