Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
kiszedték. A megmaradt falrészek jóminőségű fehér kötőanyaggal készültek, amely a IV. század első két harmadára jellemző a város építkezésében. Ezek a falak az épület északi traktusához tartoztak, továbbá az északi és a déli részt elválasztó hosszú helyiséghez, amely a nyugati oldalon lévő széles bejárótól a városfalig terjedt és alkalmasint belső udvar lehetett. Az északi rész az épület északnyugati sarkát elfoglaló nagyobb, padlóalatti fűtéssel ellátott helyiségre, valamint a városfalnak támaszkodó két további szabálytalan négyszögű szobára oszlott. Az udvartól délre eső épületrész egyetlen nagy helyiségből állott, amelynek belső terét két sorban hat pillér három hajóra tagolta. Amíg az északi traktus két nagyobb helyiségében egy-egy padlószint volt megállapítható, az oszlopos teremben három periódust lehet elkülöníteni. A felső padlószint alatt, tehát a legkésőbbi peridóshoz tartozott egy téglasír, benne gyermekcsontvázzal. Azépület nyugati homlokzata előtt kisméretű pillérsor faoszlopos porticusxa enged következtetni. A porticus előtt gyönge minőségű kövezett utca vezetett észak felé (cardo h). Az épület rendeltetéséhez a szegényes leletanyag nem szolgáltat adatokat. A háromhajós terem, a padló alá helyezett sír alapján az épület az V. század elején kisebb - vallási? - közösség birtokában lehetett. A saroktorony különleges helyzete - csak az épületen keresztül volt megközelíthető - a tokodi bazilikákra emlékeztet, amelyeket ebben a korban az erdődítés tornyaihoz építettek. A padlófutéses helyiség megmaradt falai és padlómaradványai alapján mindenképpen a IV. századi fellendülés időszakában épült. A házat fél évszázaddal később is használták, bizonyára át is építették, illetve bővítették. A nem értékelhető kiszedett falak miatt csak az oszlopos terem padlószintjei adnak e feltevésre lehetőséget. LIX. és LXI. épület. Az Lili. épülettől nyugatra, a déli városfalnak támaszkodott kéthelyiséges, 13,3x5,8 m nagyságú ház (LIX. épület) gyenge, kő- és téglatörmelékből épített falaival a városépítés késői, V. századi periódusából való. A késői építés jele: a ház ráépült az Lili. épület előtt a városfalig vezető utca (cardo h) nyugati oldalára. A ház nyugati, kisebb helyiségében a padló megújítása hosszabb használata mellett szólhat. A másik V. századra keltezhető ház (LXI. épület) a városfalon kívül állt, északi oldalát a városfal adta, nyugat felől az 1. déli toronynak támaszkodott. A földből, kőből és vályogtégladarabokból készült falak egyetlen 6,5x4,5 m nagyságú helyiséget fogtak közre. Gyönge minőségű padlója ugyanahhoz a szinthez tartozott, mint az LIX. épület korábbi járószintje és e ház előtti köves térségé. LIV. épület. A városfal és a délkeleti sarok IV/V. századi épületei alatt itt is előkerültek a 260-ban elpusztult város épületei. Ezek közül nagyobb felületen az LIV. épület maradt meg. Északi zárófalának maradványa az Lili. épület északi traktusának közepét vágja át, keleti zárófala a városfaltól keletre követhető nyomon. Ez a fal déli oldalán csonkán végződik a saroktorony előtt: a torony építése során semmisülhetett meg délkeleti sarka, illetve déli zárófala. A ház keleti fala a bizonytalan délkeleti sarok figyelembevételével mintegy 26 méter lehetett. Nyugati és déli zárófala egyáltalán nem maradt meg. Délkeleti oldalán egy 11,80x3,50 m nagyságú terem határolható körül, amely azonban keleti oldalát kivéve az épület belsejében volt. 14 m hosszú északi fala alapján a ház szélessége megközelítőleg sem határozható meg. A keleti 62
