Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)

A város és épületei

bronzedények, nagy mennyiségű cserépkorsó, tányérok, díszedények, ékszerek. A leletanyag legkésőbbi darabjai sem keltezhetőek a DL század második harmadánál későbbre, így a pusztulás a marcomann háborúk idején történt. Gorsiumban a háborús rombolásokat másutt a törmelékek elhordása, elegyengetése, a még használható tárgyak kimentése követte, a megsemmisült épület tartozékaiból rendszerint csak töredékek kerültek elő az ásatások folyamán. A pincét a ráomlott felső szint (vagy szintek) oly mértékben betemette, hogy annak anyagát későbbi építkezés nem bolygathatta meg. Ez a körülmény lehetőséget ad arra, hogy a pincében tárolt készlet jellegéről megbízható képet alkothassunk. A helyiség déli oldalán, egy tömegben, száznál több ép, vagy csaknem ép, egyforma nagyságú kis korsó került elő, amelyek eredetileg raktári polcokon sorakoztak. Hozzátéve ezekhez a különböző tányérokat, tálakat, bronz edényeket, olyan jelentős étkészletet tároltak ezen a helyen, amely a felsőbb szint rendeltetését is meghatározza. A bronzedényeket ábrázoló falfestménytöredékek - amelyek a második szintről zuhantak le -, arra engednek következtem, hogy a felső tér a császárkultusz/tartománygyűlés résztvevőinek közös étkezési helye lehetett.

A pincéhez, annak keleti oldalán csatlakozó épületrész kiterjedését és beosztását még nem ismerjük. A helyiségsor gerincét alkotó északnyugat-délkelet irányú fal eddig 23 m hoszszúságban volt meghatározható. Jelenlegi északi végében került elő az a kis szoba, amelynek szinte teljes freskódíszítése részben a jó minőségű terrazzo padlóra hullva, részben a felmenő falakat takarva megmaradt.

Augustus-templom (LXX. épület). A folyamatban lévő ásatás ezen a helyen csak a templom említését teszi lehetővé. A templomhoz a 2. nympheum előtti térségről kelet irányban felvezető lépcsőn lehetett eljutni, északi oldalát (a IV. században kialakított utca felől) oszlopsor zárta le, hasonlóképpen nyugatra néző fofrontját is.

IV. századi épületek az area sacra fölött

Lakóházak a VII. épület fölött. A hosszú csarnok déli része áldozatul esett a középkori kőkitermelésnek, nemcsak ennek falai nem maradtak meg, de a fölöttük kialakult IV. századi új város épületeinek sem. Az 1. nymphaeum keleti vége fölött megmaradt egy vízlevezető csatorna, amely a decumanus maximus IV. századi fő csatornájába torkollott. Ez az északnyugat irányba nyomon követhető csatorna kisebb utca (cardo b) nyugati oldalán haladt a dombon fölfelé és a Basilica II. (V. épület) vonalától egy sor lakóház mellett vezetett el (VIII, XIII., XI. épület), amelyek a bennük talált leletanyag, kemence, edények bevonására használt máz összefolyt maradványai alapján műhelyek is lehettek.

XV. épület. A cardo b keleti oldalán az ötrészes csarnok (IX. épület) nyugati felében a terület nagyfokú lepusztítása következtében a IV. századi életnek nem maradtak nyomai. Részben kiszedett falakkal, de nyomon követhetően megmaradt az utca két utolsó épülete. A városfalhoz épített XVI. épületből csak egyetlen nagyobb helyiség ismeretes. Ez a ház azoknak a

51