Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
korszakához tartozik két téglapadlós bódé, amelyek eszkafalainak lenyomatát a malter megőrizte. A déli bódé körül nagy tömegű vassalak került elő. Basilica I. (III. épület). A decumanus maximusról nyíló épület 25 m hosszú, 12 méter széles volt, északi oldalát nagy ívű apszis záija le. Bár az épület tájolása észak-déli irányú, a kutatás ókeresztény bazilikának tekinti. Templom jellegét hosszú utóélete kétségtelenné teszi: népvándorlás kori sírok kerültek elő körülötte és a honfoglalást követő időben is az épület Föveny falu temploma volt. De IV. századi használata is - legalábbis a század utolsó éveitől - ókeresztény templomra enged következtetni. A basilica keleti oldalán, az apszis indulásánál téglából épült kis medence látható. Hasonlóak ismeretesek Dalmatiaból, Noricumból, ahol az V. század elején a keresztelőmedencéket építették hasonló formában, a templon ugyané szögletében. A templom körzetéből való egy faragott kő asztallap, amelyhez hasonló oltárlapok máshonnan is ismeretesek az V. század elejéről. Az oltárlap és a keresztelőmedence alapján valószínűnek látszik, hogy ehhez a templomhoz tartozhatott az a fehér márvány oltárkorlát, amelyet a középkorban Székesfehérvárra hurcoltak. Az oltárkorlát, egyik oldalán Krisztusmonogrammal, szimbolikus állatokkal és növényekkel, az V. század eleji pannoniai művészet egyik kimagasló értékű darabja (leírását -» Antiquarium-nál). Az V. század elejéről való relikviák talán arra engednek következtetni, hogy maga a templom is ebben az időben jött létre, esetleg egy korábbi, basilica-típusú épület felhasználásával. Ez magyarázatot adhat a szokásostól eltérő tájolásra. A keresztelőmedence és a finom oltárkorlát arra mutathat, hogy ebben az időszakban Herculiában püspök tevékenykedhetett. XXIII. épület. A Basilica I korábbi, rombusz alakú épület romjai fölött épült. A védőépület, amely a basilica felmagasított falához támaszkodik, a II/HI. századi előzményekre ad betekintést. Az ókeresztény templom (a jelenlegi járószint magasságában meghatározott) padlójánál mélyebben egy jó minőségű korábbi, öntött - terrazzo - padló látható, amely a szemben lévő oldalon freskóval díszített vályogfalig ér. A falfreskó lábazati része eredeti helyén megmaradt, a felmenő falakról és a mennyezetről azonban a 260. évi pusztulás idején a padlóra zuhant. A vastag égési rétegből kibontott falfestménytöredékek gazdagon díszített szobabelső több részletét őrizték meg. Az oldalfalon, amelyet a helyén lévő sáv tanúsága szerint oszlopok és vörös sávokkal tagolt fehér mezők tagoltak, a középső mezőben egy medaillonba foglalt portré díszített. Fenn két ablak indítása is megmaradt. Egy fülkét határolt az a nagyobb töredék, amelyet alul stukkópárkány zárt le, fölötte zöld leplen különböző hangszerei között a Héra iránt érzett szerelméért örök alvásra ítélt Endymión fekszik. A szépséges elisi pásztort minden éjszaka az égbolton utazó Seléné, a hold istennője keresi fel és csókjaival - hiába - ébresztgeti. A szobabelső legszebb része a mennyezet, levelek, virágok dús szövedékével, amelyet a meglévő négy sarkon egy-egy vörös médaillon tört át, egy-egy női portréval. A négy fej közül kettő a négy évszakot eleveníti meg: a Tél fátyollal, levelek nélküli ágacskákkal és feltehetően a Tavaszt megjelenítő koszorús női fej. Két további medaillonba foglalt fej nem ehhez a témakörhöz tartozik, ffíg sapkás fejek tekintenek le: a portrék komikus maszkoknak tekinthetők. 37
