Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
A caldarium (forró fürdő) nyugati oldalán másik apszis látható: ebben kapott helyet a fürdőkád. Kívül téglából készült csatorna vezette le a medence elhasznált vizét. A peristyliumból nyíló lakószoba a helyiségek padló alatti fűtésének rendszerét mutatja. A fűtés itt is, mint a fürdőnél, az apszison kívül épített kis - itt is elpusztult - fűtőházikóból (praefurnium) történt. A forró levegő az apszist behálózó csatornán és a helyiség közepén jutott el a peristyliummal határos falig, amely mellett két ágra oszlott. A padló alatti futés az északi oldal helyiségei egy részében is megfigyelhető. Itt a kis négyszögletes praefumiumok is megmaradtak. A palota legjelentősebb helyiségei az északi oldal közepét foglalják el. Az északnyugati sarkon, végében két kis apszissal ellátott terem csak kívülről volt megközelíthető (a peristyliumból keskeny folyosó vezetett hozzá, amely alatt a peristylium esővíz csatornája is látható. A különálló terem rendeltetése nem ismert. Itt került elő a palota legjelentősebb tárgyi emléke, a Venus-szobrok egyike. Az északi front három középső helyiségét apszis zárta le, és padlóalatti fűtéssel melegítették. A korai ásatások, 1934-36 között e három helyiségre találtak rá először, és az épület további részeit nem ismerve, arányai alapján háromhajós ókeresztény bazilikát sejtettek bennük. A palota keleti oldalán a peristyliumból egy sor kisebb, négyszögletes helyiség nyüott, egy részük a mögöttük, a palota teljes keleti oldalát elfoglaló gazdasági udvarhoz kapcsolódott. A leletanyag alapján - egyikükben kocsi maradványra találtak, a másikban fonás-szövés tárgyi emlékei kerültek elő, kovácsolás nyomai a harmadikban - lehetséges, hogy a palotát kiszolgáló műhelyek kaptak itt helyet. A palotát eredeti rendeltetése szerint valószínűleg addig használták, amíg Valeria provincia igazgatása működött. Ennek időpontja azonban kétséges. Mint lehető legkésőbbi dátum a 420-as évek közepe jöhet számításba, amikor a határvédelem utolsó átszervezése történt. De lehetséges, hogy a helyi lakosság az elhagyott termeket, szobákat már korábban birtokba vette. Ebből a korszakból valók azok a téglából épített kádak, amelyek a peristyliumban, a belső udvarban ipari tevékenységre engednek következtetni. Az épület pusztulását jelzik a palota területén talált sírok. Ezek egy része a római kori népességhez fűzhető, mint a gazdasági udvarban, a keleti fal mellett eltemetett gyermekeké. Az utolsó korszakot azok a germán sírok jelzik, amelyek helyét akkor jelölték ki, amikor a falak - vagy azok egy része - már nem álltak. Az 51. sír ásása közben falra találtak, amelyet kemény munkával a gödör formájára bontottak ki. Horreum (XXV. épület). A palota területén számos faltöredék került feltárásra, amelyek az előző korszakhoz tartoztak. Ezek közül egy nagyobb épület falai az udvar járószintjében és a hozzá csatlakozó gazdasági helyiségek padlójában láthatók. A külső oldalain támpillérekkel megerősített, egyetlen nagy belső térrel rendelkező épület a város közellátását szolgáló központi magtár volt. A horreum 260-ban, a város pusztulása során semmisült meg. Jó minőségű terrazzo padlóján az ásatás nagy tömegű átégett gabonát talált. Déli oldalá lévő kétszámyú faajtajának elszenesedett maradványai a padlóra zuhantak. Az I. és IH. épületek közötti teriilet áttekintését az egymás fölött húzódó építési periódusok és átépítések nehezítik, a feltárás sem fejeződött be. A korai falak itt is a H. századból valók, amelyek fölött a III. és IV. században is építkeztek. Valószínűleg a település késői (V. századi?) 35
