Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)

A város és épületei

XXVn. épület első koszakában maga is szentély volt, a decumanus maximus-ra tekintő homlokzattal. A felirat feltételezett első sora - Dis Magnis, azaz a Nagy Isteneknek - egy keleti kultuszra enged következtetni.

Az épületet valószínűleg a marcomann háborúk pusztításai után alakították át: ekkor befalazták a decumanus maximusxa néző porticust, és egy észak-dél irányú fallal négy helyiségre osztották az épületet, amelynek porticusszal díszített homlokzata ettől kezdve a cardo maximusxa tekintett.

Épületsor a tabernae alatt. A tabernae (IV. épület) egész terjedelmében korábbi építmények fölött épült fel. Ezek föffontja - a korai decumanus maximushoz igazodva - a tabernae zárófalánál északabbra húzódott, és a IV. századi oszlopsor vonalával esett egybe, a nagy pilléreket később e falakba ágyazták. Ezeket a házakat hosszabb-rövidebb falmaradványok jelzik a tabernae helyiségeiben, illetve attól délre. Ezek közül a LXXVII. épület egyik északnyugatdélkelet irányú belső fala a tabernae szintje alatt 2 m magasságban maradt meg. A házsor rendeltetéséről nincsenek útbaigazító adataink. Lehetséges, hogy a későbbi tabernae-hez hasonlóan a főutcára nyíló üzletek sora volt, de lehettek lakóházak is. A LXXVII. épület leletanyagához egy szép, női portrét ábrázoló falfreskó tartozott.

A házsor déli, egyenesvonalú lezárása valószínűvé teszi, hogy a házak előtt utcával számolhatunk (decumanus 1), amely a cardo maximusig ért.

Palatium (I. épület), A decumanus maximus északi oldalát a város nyugati részén egyetlen épület foglalja el, a IV. század elején épült palota. A vita még nem dőlt el, melyik város lett a pár évvel korábban szervezett Valeria provincia helytartójának székhelye, ha ez Herculia volt, amire a város központi fekvése, a tartomány' minden részével összekötő úthálózata és a Diocletianus alatt megindult építkezése alapján gondolni lehet, valószínűnek látszik, hogy a praeses (helytartó) ebben a palotában lakott. Ha ezt a feltevést a későbbi kutatások nem igazolnák, a nagy épület akkor is a tartomány, a város kormányzásának egyik színhelye lehetett. Az épület 65 m hosszú, 50 m széles. A főutca felől oszlopos árkád, porticus díszítette. A palota főbejárata az épület tengelyében nyílt, a keleti oldalon lévő gazdasági udvarba széles kocsibejáró vezetett. A főbejáraton át a vestibulumba lépett az érkező, innen jutott a belső udvart körülvevő félig nyitott, oszlopokkal díszített folyosóra (peristylium). Bal felé a fürdő helyiségei sorakoztak. A belső udvar, vagy inkább kert közepén ciszterna fogta fel az esővizet. A palota különböző helyiségeit - a fürdő kivételével - a peristyliumon keresztül lehetett megközelíteni. Az utóbbihoz a vestibulum bal oldalán lévő helyiség vezetett. A fürdő előterében lévő mély akna a városi vízvezetékhez tartozó ólomcsőre ad rátekintést. A cső másik szakasza mintegy 100 méter távolságban a szentélyek előtt (IX. épület) bukkan elő a föld alól. Az előtérhez kapcsolódó további négy helyiség vetkőzésre, hideg, langyos és forró fürdő céljaira szolgált. A padló alatti teret, ahová a forró levegőt beengedték, a langyos fürdő termében téglaoszlopok tartották, a forró fürdőben a padló bazalt lapjai bazaltoszlopokon nyugodtak. Ezt a teret az északi oldalon szűk bejárat töri át: az elpusztult fűtőtérből itt áradt be a forró levegő.

33