Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A tárgyi emlékanyag
Kerámia Kézzel formált kerámia Sütőharangok. A magyarországi hódoltság kori, hódítókhoz köthető tárgyi hagyatékban sorra bukkannak fel a vaskos, kézzel formált, pelyvás soványítású sütőharangok és töredékeik, több esetben hasonlóan durva, kerek sütőtálakkal illetve azok darabjaival együtt.256 A zömében délszláv (balkáni) származású várkatonák által védett újpalánki és barcsi török vár egykori területén végzett ásatások különösen nagy mennyiségben hozták felszínre ezt a típusú kerámiát. Válón is előkerült néhány sütőharangdarab (31. kép 1, 5 34. kép 8, 35. kép 4), melyek közül több az 5. gödörből való. E vastag falú, pelyvával soványított töredékek külső oldala elsimított, a belső oldal agyagba benyomkodott kisebb-nagyobb kavicsokkal bélelt.257 A sütőharang és a kerek lepénysütő tál, (illetve maga a sütőharanggal történő sütés) nagy múltra tekint vissza déli szomszédainknál.258 A tárgyak a középkorból, sőt korábbról is ismertek,259 használatukra ugyanakkor számos 18-20. századi adatot is idézhetünk. A sütőharang egy olyan nagyobb fedő, mely alatt lepényt, kenyérét, és egyéb tésztaféléket sütnek. A sütés úgy történik, hogy a tésztát a hamutól megtisztított forró tüzhelylapra (vagy a kerek lapos sütőedénybe - tepsibe -) teszik, leborítják az előre felmelegített, forró sütőharanggal, amelyre még parazsat és forró hamut tesznek.260 Az újkori variánsok agyagból vagy vasból készülnek, az előbbiek lehetnek kézzel vagy korongon formáltak, több helyen a nők foglalkoznak előállításukkal.261 Az agyagot hol pelyvával, hol homokkal, tört kaviccsal soványítják. A sütőharangnak manapság számos elnevezése létezik a Balkánon. Römer Béla például csak az egykori Jugoszlávia területéről mintegy 30 névalakot említ: gyakoriak a crepulja, vrsnik, pokljuka, sac elnevezések, valamint ezek változatai. A kis-ázsiai törökségnél a sütőharang és a sütőharang alatti sütés - egyedi esetektől eltekintve262 - nem ismert.263 Újkori előfordulásai a Balkánon arra utalnak (a hazai régészeti anyag összefüggéseivel együtt), hogy ez a sütési mód Magyarországon, a török hódoltság korában, elsősorban a balkáni, zömében délszláv népek sajátja volt, és általuk terjedt el. A sütőharangnak 19-20. századi, Magyarország egyes - főleg déli - vidékein is kimutatható használata feltehetően a hódoltság korára nyúlik vissza. Délszláv hatásra utalnak a sütőharang ottani, szláv gyökerű mai elnevezései.264 Kézi korongolású kerámia A kézi korongolású fazekasárut Válón néhány kisebb-nagyobb töredéken (35. kép 5) kívül elsősorban a 4. gödörből előkerült jellegzetesebb fazéktöredékek (27. kép 1) képviselik. Az ismert magyarországi leletanyag alapján, e durva megmunkálású, kavicsos vagy homokos soványítású fazekak jellegzetes formai jegyei a lefelé szűkülő test, az erősen hangsúlyozott váll, az összeszűkülő nyakból hirtelen kihajló perem, melynek vége vagy egyenes, lekerekített vagy kissé felhúzott, fedőhöz alakított. A fazekak gyakran265 fenékbélyegesek, s bekarcolt egyenes- vagy hullámvonalakkal, fogaskerékkel vagy pecsétlővel benyomott mintákkal, ujjbenyomkodással díszítettek. 256 Eger: FODOR-KOZÁK 1970-71. 155, 45-47. képek; Szolnok: KOVÁCS 1984b 42-43, 34.t. 1-5; Törökkoppány: KOVÁCS 1990-91. 172, Pl.Vm. 7-8; Segesd: MAGYAR 1988. 147, 13. kép 4; Babócsa: MAGYAR 1990 139, 301. 1; Szekszárd-Újpalánk: GAÁL 1985. 189; UŐ: 1991. 201, 7. kép 3; Barcs: KOVÁCS-RÓZSÁS 1996. 178, 15. kép 7; Visegrádról (GERELYES 1987a. 171) és Budáról is (GERELYES 1991. 35) említenek sütőtálakat, melyek feltehetően (ugyanis anyagukról, kidolgozásukról nincs említés) ebbe a körbe tartoznak. 257 A néprajzi adatok szerint, az újkori sütőharangok belső felületébe olykor apró köveket, tégladarabokat nyomkodnak, hogy azok a meleget tovább tartsák (RÖMER 1966. 400,411-412,10, kép). Ez a célja a hódoltság kori darabok durva, kavicsos belső felületkialakításának is. 258 A sütöharangos sütési mód máshol is létezik (RÖMER 1966. 413-416; BÁTKY 1936 115-116), tehát nem feltétlenül balkáni sajátosság. 259 RÖMER 1966; BAJALOVIC-HADZI-PESIC 1981. 51, T.XII.9, sl 43; BEKIC 1994. 80, 134, sl. 26/5-6, 30/15-16. 260 RÖMER 1966. 390; A balkáni népek több esetben megkülönböztetik a nagyobb, lepénysütéskor használatos, és a kisebb, kenyérsütéshez használt sütőharangokat, a használatbeli különbséget gyakran a nyelv is tükrözi (RÖMER 1966. 397, 407; POPOVIC 1956. 115). 261 RÖMER 1966. 397-410; FrUPOVIC 1951; TOMIC 1966. 17, Fig. 1-2; 1970; 1983. 18-23; VAKARELSKI 1977. 359-360, obr. 335-336; ONUZI 1980. Fig. 5-9, 11. 262 RÖMER 1966 410. 263 Törökországban a "saç" nevű - ma általában fémből készült - tárgy leginkább egy homorú sütőlap, "amin”, és nem "ami alatt", sütnek (BALAMAN 1982. 53-54). 264 Pl. cserepulya, puplika, stb. (RÖMER 1966. 411-412; BÁTKY 1935. 16-17; 1936. 113-117). 265 Barcson például, a tőrök vár kézi korongolású kerámialeletei között nem volt fenékbélyeges ám (KOVÁCS-RÓZSÁS 1996,178). 41
