Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A tárgyi emlékanyag
eltérésekkel, számos további edény is. A korsók egykor fedővel voltak ellátva, így a váii is, amelynél a fedőt S alakú taggal csatlakoztatták a fulhöz. A kiöntőcsöves korsókban folyadékot, így kávét, teát, szörpféléket tartottak, de az imák előtti rituális mosakodáshoz is fontos kellékek voltak.199 Ennek megfelelően gyakran mosdótál is tartozott hozzájuk. A 16-17. századi magyarországi korsók összefüggéseit vizsgálva, az anatóliai szeldzsuk és oszmán-török edények csak távoli előzményeket és párhuzamokat szolgáltatnak. A 11-13. századi szeldzsuk fémművesség gazdagon díszített korsóinál már a formai jegyek is sok esetben eléggé különbözőek, például a nyak tölcséres, vagy a kiöntőcső rövidebb és egyenes.200 Az összefoglaló munkákból, katalógusokból jól ismert 17-19. századi, rézből vagy nemesfémből készült oszmán-török díszkorsók201 egyedi alkotások. A magyarországi hódoltság kori réz korsókkal kevés 16-17. századi törökországi változat rokonítható,202 több 18-20. századi anatóliai és balkáni termék203 azonban nagyobb mértékű egyezést mutat velük. Néhány hazai emlék és egyes újkori balkáni korsók hasonlósága egészen szembeötlő.204 A kiöntőcsöves korsók török neve "ibrik", ez nemcsak a balkáni nyelvekben vert erős gyökeret, hanem a magyarban is, ahol mint archaizáló szó él "vizesedény" jelentéssel.205 A talpas tál a hódítók által használt egyik leggyakoribb edénytípus volt, fémből s kerámiából egyaránt készítették. Rézből készült kisebb-nagyobb ép példányaik (csésze vagy tál nagyságban) vagy töredékeik több magyarországi lelőhelyről ismertek.206 207 * A felsorolt emlékek közül csupán egy-kettő (Esztergom, Dunaújváros környéke, Szekszárd-Újpalánk) keltezhető a 17. századra, a többség egyaránt lehet 16. és 17. századi is. A váli 4. gödörből három réz talpas tál került elő (19. kép 1-2,21. kép 3). Kettőből a restaurálás után már csak töredékek maradtak fenn, ezeket azonban a retaurálás előtt készült fotók alapján egész edényekként értékelhettük (19. kép 1-2). A tálak teste félgömb alakú, talpuk alacsony, kettőnek a pereme keskeny, éles töréssel kihajló, a harmadiknak egyenes. A restaurált peremes tál közeli párhuzama például egy esztergomi' és egy Szekszárd-újpalánki tál. A talpas tálak formailag - időtől, tértől és anyagtól függetlenül - viszonylag egységesek, de az adott keretek között elég nagy változatosságot mutatnak. A magyarországi réz tálak Balkán felé mutató kapcsolatait jelzi néhány magyarországi hódoltság kori és bulgáriai újkori példány feltűnő egyezése,209 az összevethető darabok számát egy alaposabb vizsgálat csak gyarapítaná. A magyarországiakkal többé-kevésbé azonos réz talpas tálakat egyébként mind a mai napig készítik a törökországi és balkáni rézműves műhelyekben. 199 FEHÉR 1968. 283; ÇET1N 1956. 95-96; MEMIÇOGLU 1973 Res. IV. 9. 200 ERGINSOY 1978. passim; vö. BODUR 1987. 29-30, Res. 14-15. ini Topkapí Saray Múzeum, Török és Iszlám Művészetek Múzeuma, Sadberk Hamm Múzeum: ANATOLIAN CIV. 1983. ül, E279, E283, E344, E350, E355, E356; ÔLÇER 1985. Kat. Nr. 6/2, 6/3; BODUR 1987. Kat. A97, AlOO. 202 BODUR 1987. Res. 20, Kat. A56 203 KO§AY 1957. Lev.XXI. alul, Lev XXII felül jobbra, KRESEVLJAKOVIC 1951. 221, S1.8; DOCEVA-POPOVA 1973. 320, Priloz. IV. 6; SLAVOV 1974. No. 392-421; KARAMEHMEDOVIC 1980 sl.br. 188-189, 194, 198, 214; KAYAOGLU 1979. 54-61. Kayaoglu idézett tanulmányában különböző törökországi területek korsótípusait ismerteti. Az ún. boszniai korsótipusról azt írja, hogy Thráciában és Isztambulban ritkán még ma is előfordul. 104 Feltűnő a hasonlóság pl. az Arad megyei Boros-Sebesen (Ora§ul-Sebi§) előkerült (HEGYI 1976. 35. kép) és egy 1787-ben készült rilai korsó (SLAVOV 1974. No. 394-395) között. Egy szarajevói korsóban (KARAMEHMEDOVIC 1980. sl.br 188. bal oldali) számos magyarországi korsó párhuzamát ismerhetjük fel (KOVÁCS 1984a. 3.kép 1-2; FEHÉR 1959. XXXVII.t.2; 1962. Pl.XXV.6-7, Pl.XXVI.2-3; 1968. 27-32. képek; GAÁL 1991. 1 .kép 2). Rokonság - bár kicsit távolabbi - fedezhető fel egy székesfehérvári (FEHÉR 1962. Pl.XXVI. 1) és egy másik szarajevói korsó (KARAMEHMEDOVIC 1980. sl.br. 188. jobb oldali) között is. Az idézett két boszniai (Szarajevó) korsóval kapcsolatban a szerző hangsúlyozza, hogy azok korban közel állnak a magyarországiakhoz, az egyik felirata szerint 1710-ben készült boszniai szerb rézművesműhelyben (i.m. 316). KARAMEHMEDOVIC egyébként több, a magyarországiakkal rokon, kora 18. századi korsót ismertet (felirattal, évszámmal!), melyek alapján felmerül a gyanú, hogy a magyarországi korsók egyrésze (például az ajándékként múzeumba került vagy vásárolt korsók közül több - (ilyen az említett székesfehérvári korsó is) - 18, századi lehet. 205 KAKUK 1966. 70, 1977. 99-101; KAYAOGLU 1987. 198, 218. “°6 Dunavecse, Ajnácskő (Hajnácka), Budapest, Margitsziget: FEHÉR 1962. 154-155, 158, Pl.XXII. 1, 4, 6, 9-11, P1.XX1H. 1, Pl.XXV. 2; Esztergom: FEFIÉR 1968. 277-279, 1-26. ábrák; Dunaföldvár: GAÁL 1983. 177, 9. kép 2. = 18. kép 4, 10. kép 4. = 18 kép 5; Kalocsa környéke, Szekszárd-Újpalánk, ism. lh, Dunaújváros környéke: GAÁL 1991. 201, 5. kép 1-2, 7. kép 1-2, 5; Szolnok: KOVÁCS 1984a. 84-85, 5. kép 1-3. 207 FEHÉR 1968. 278, 18 ábra. OOR GAAL 1991. 201, 7. képi. FEHER 1963b. 2, Obr. 6-10; Megemlíthető egy hódoltság kori díszes esztergomi tál és egy újkori díszített várnai "leveses tál" nagyfokú hasonlósága is (FEHÉR 1968.278, 22-23. ábrák és SLAVOV 1974. No. 309). 909 36
