Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
Az írott források
kikerülése és a budai pasa közvetlen irányítása alá vétele.49 Ez azonban nem csupán Vál mezővárosi státuszának s gazdasági jelentőségének tudható be, hanem megnövekedett stratégiai szerepének is. Valószínűleg már Hamza bég felfigyelt - katonai fejlesztése során - arra a tendenciára, hogy a Vértesaljától a Dunáig vezető addigi főútvonal (a Szentlászló-víz völgye) nehezen ellenőrizhető, s a végvári harcok következtében teljesen bizonytalanná vált: a forgalom mindinkább a védhetőbb Váli-völgybe helyeződött át. Behram Dimiski 17. századi török földrajztudós továbbfejlesztett átiratában maradt fenn Asik Mehmed geográfus munkája, aki az 1594. évi győri hadjárattal járt hazánkban, s az "Alsó-Hungária"-i, budai náhijéhez tartozó palánkok közt, mint a Győr és Tata felől Dzsankurtaránba vezető főút kulcsát említi Vál erődjét.50 Vál megnövekedett szerepének állandósulását valószínűsíti a szultáni birtokká válás és a közvetlen budai irányítás alá kerülés mellett az is, hogy a század utolsó negyedéig mindenképpen a még Hamza bég által megszabott nagyságrendiség és összetétel jellemzi a palánk véderejét (1565-1566-ban 108 fő, 1568-1569-ben 111 fő).51 A jelentősebb katonai erővel védett mezőváros békés virágzása52 azonban nem bizonyult hosszan tartónak. A pápaiak kudarcától számított csaknem másfél évtizedes nyugalom után gyors hanyatlás következett. A változások első jelei 1576 májusában mutatkoztak meg, midőn a tatai és komáromi lovasok Válra törtek, a besli agát is megsebesítették, súlyos károkat okoztak és sok foglyot ejtettek.53 Ezen esemény következtében erősíthették meg Vál őrségét 1577-re úgy, hogy az akkor a bécsi Haditanács információi szerint több mint 200 főből, azaz 70 lovasból és 137 gyalogosból állt.54 55 Azonban a megerősítés nem hozta meg a várt eredményt. Alig egy esztendővel később, 1578-ban, a sárvári, pápai, veszprémi, palotai, győri, tatai portyázók már olyan mértékben - naponta többször is - nyugtalanították Zsámbék és Vál palánkjainak környékét, hogy Szokollu Musztafa budai pasa panaszos levele szerint a vidék lakói "immár sem barmot, sem juhot ugyan nem tarthatnak! Még csak fáért sem mernek kimönni, szőlőikben vagy kertökben sem mernek kijárni" 55 A pusztítások olyan méreteket öltöttek, hogy azt maga Nádasdy Ferenc, a híres "fekete bég" is megsokallta: ekkoriban kelt levelében arra utasította győri és tatai tisztjeit, hogy a — többek között a váli palánk elleni - akciók során lehetőleg kíméljék meg a környező falvakat.56 E levélből az is kiderül, hogy Vál őrsége - saját várába visszaszorulva - időnként már képtelen volt a Váli-völgy ellenőrzésére: a magyarok alkalmanként egészen Érdig, Adonyig elkalandoztak. A falusi lakosság háborús veszteségeiről számszerű adataink is vannak. Az 1580. évi váli defter szerint a népesség több mint 30 %-kal csökkent (az összeírt családok száma már csak 60), földesúri jövedelme a felére, 30 000 akcsére esett vissza.57 58 1586 őszén a komáromiak három alkalommal is eljutottak a váli erőd falai alá, s ennek kapcsán értesülünk arról, hogy a törökök milyen kísérletet tettek az ellehetetlenedő helyzet orvoslására. Thury Márton komáromi vártiszt e portyákról beszámolva értesítette Pálffy Miklós dunántúli főkapitányt, "hogy a törökök Vált nagyobbítani akarják, vagy pedig Váltói egy kis mérföldre fekvő puszta várat, melynek kőfalai most is fennléteznek, helyre fogják állítani, hogy itt 2-300 lovast elhelyezvén a komáromi csatának útját elfoghassák":* A levélben említett rom valószínűleg a Vállal szomszédos Kajászó-Szentpéter határában (Szentiván-puszta) álló pusztatemplommal lehet azonos. Arról, hogy a török erődítési terv megvalósult-e, nem tudnak a források, és a régészeti kutatások 49 A budai török számadáskönyvek kimutatásai szerint 1558-ban a váli palánk még Fehérvár alá tartozott (FEKETE - KALDY-NAGY 1962. 296, 315, 321, 445; vö. FITZ 1956a. 11; VELICS-KAMMERER 1886-90. H, 551), viszont Buda alá kerülése egyértelműen csak 1602-től bizonyítható (VASS 1989. 85,10. tábl ). 50 FEKETE 1930. 1-11, 136. 51 1568-1569-ben tételesen is felsorolva: 35 ulufedzsi szuvári, 31 azab, 45 janicsár és tüzér (VELICS-KAMMERER 1886-90. E, 348, 389; FITZ 1956a. 12). 57 ' A békeévek egyetlen váli adatára a székesfehérvári náhije 1574 táján megkezdett összeírásában bukkanunk: a Mór melletti Árki puszta rétjét a váli palánk lovasai használják (VASS 1989.157,71.sz). 53 FARKAS 1989a 216. 54 MERÉNYI 1894. 260. Az 1570-es évek végén megélénkülő magyar végvári tevékenység egyik oka, hogy az 1578-1590 között zajló perzsa háború miatt a törökök jelentős erőket vontak el a magyarországi hadszíntérről. Nem lehetetlen, hogy a mintegy 200 fős váli helyőrség csak papíron létezett. (Kelenik József [Hadtörténeti Intézet, Budapest] észrevételét ezúton is köszönjük.) 55 TAKÁTS 1915-17.1, 346; FITZ 1956b. 15. 56 FARKAS 1989a 214; 1989b. 41 57 KÁLDY-NAGY 1985. 683-685, 634.sz. 58 1586 szeptemberében a komáromiak Válig kergettek egy battyáni török csapatot, majd a váliak kitörése elől sikeresen visszavonultak A következő hónapban két alkalommal is lest vetettek Vál alatt, különösebb siker nélkül, Thury ez alkalomból jelentette az erődítési tervek veszélyét (JEDLICSKA 1897. 280, 282, 375). 12
