Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
Az írott források
A TÖRÖK KORI VÁL ÉS ERŐSSÉGE A török foglalást követő másfél évszázad idejére Vál tipikus végvidéki településsé vált, mint a hódoltság egyik legnyugatibb pontja.37 A megszállás után 3 évvel (1546-ban) született defterben összeírt családok száma 148, jövedelmeinek összege 30 ezer akcse, haszonélvezője nem ismert. A gazdasági adatok szerint gabona- és bortermelése a budai szandzsák többi településének átlagos, közepes szintjét érte el.38 A határ túloldalán kiépült magyar végvárak katonáinak portyázásai azonban 1540-es évek végére olyan méreteket öltöttek, hogy Vált a teljes elnéptelenedés fenyegette, lakóinak többsége Székesfehérvárra, a török oltalmába menekült.39 Minden bizonnyal ennek hatására, valamint a Váli-völgynek fontos gazdasági és stratégiai értékké vált adottságai okán erődítették meg Vált, majd ültettek palánkjába török helyőrséget 1550-ben.40 A palánk és őrsége kezdetben egészen jelentéktelen. Az 1552-1553. évi zsoldjegyzék szerint számuk még csak 50 fő volt,41 soraikban sem janicsárokat, sem tüzéreket, csupán zsoldos lovasságot (ulufedzsi szuvári) és jórészt rácokból, bosnyákokból toborzott, másodvonalbeli gyalogságot (azab) találunk.4" Ez a helyőrség azonban még nem bizonyult elégségesnek az ellenség távoltartására: 1556 augusztusában a győriek ismét felgyújtották a falut és rátörtek a palánkra is.43 A támadás (vagy talán támadássorozat?) méreteire vall, hogy az 1559. évi összeírás szerint a váli családok száma - bár jövedelme változatlan maradt - már csak 83, azaz közel 50 %-os népességcsökkenést jelez az 1546. évihez képest, s minden bizonnyal a háborús pusztításoknak tudható be.44 A tanulságokat levonva, Hamza székesfehérvári szandzsákbég - a falu hász-birtokosa - még ugyanebben az évben 113 főre növelte a palánk őrségét, elit reguláris egységgel (janicsárok) és tüzérséggel erősítve meg azt.45 E gyökeres változás kellemetlen meglepetésként érte a pápai huszárokat, akik 1564 tavaszán, midőn Válra törtek, katasztrofális vereséget szenvedtek. Többségüket levágták, vagy fogságba ejtették: a török palánk egyik lovassági agája, Ahmed-oglu Husszein e győzelemért tímár birtokot nyert a szultántól.46 A súlyos kudarc jóidéig elvette a portyázók kedvét a váli rajtaütésektől. A beköszöntő békeévek új korszakot, jelentős fellendülést hoztak Vál török kori történetében. Az 1562. évi defterben Vál már mezővárosként szerepel, a lakosság csökkenése az előző évekhez képest minimálisra, alig 8 %-ra redukálódott (az összeírt családok száma 80), földesúri jövedelme viszont 71 522 akcsére nőtt, a gabonatermelés négyszeresére, a bortermelés háromszorosára emelkedett, s az apróállat állomány is jóval meghaladta a fogyasztási szükségleteket. A település felvirágzását jelzi az a tény is, hogy Vál ettől kezdve mint szultáni hász-birtok működött egészen a török uralom végéig.47 Egyike lett a budai szandzsák legjelentősebb hász-mezővárosainak, gabonatermelésben csak Cegléd, Dunafoldvár és Vác előzte meg (Kecskemét, Nagykőrös, Óbuda teljesítményét túlhaladva!), iparos tevékenysége viszont középszerű maradt: Buda, Cegléd, Ráckeve, Dunafoldvár, Pest, Kecskemét, Vác is maga mögé utasította.48 Nagyjából ugyanerre az időre tehető, - s talán e miatt - a palánknak a székesfehérvári szandzsákbég katonai fennhatósága alóli A település a török közigazgatásban a budai szandzsákban a budai náhijéhez tartozott. 78 / K ÁLD Y -N AGY 1985. 683-685, 634.sz, térképmell 39 FARKAS 1989a. 211. 40 Újlaky Ferencz győri püspök 1550. szept. 22-i Nádasdy Tamáshoz szóló levelében említi Vál megerősítését: "Minthogy már Szolnok erődítése megkezdetett... Őfelsége megparancsolta a tábornok úrnak (t.i. Salmnak), hogy mihelyeset Szolnokot elfoglalta, s annak építésébe belekezdett, nyilatkoztassa ki a budai pasának, hogy ő felsége e ténykedésével nem akarja a megkötött fegyverszünetet felbontani, ...; de valamint neki szabad volt a szultán tartományában fekvő Sambok és Vaal helyeket megerősíteni, épp úgy szabad ő felségének is a saját tartományába eső Szolnok megerősítéséről gondoskodni... " (ILLÉS Y 1893. 643-644). 41 Miután a török helyőrség létszáma itt eltér az állandónak látszó későbbi (16. század végi - 17. század eleji) adatoktól - melyek szerint a párkány védereje meghaladta a 100 főt (köztük tüzérek és janicsárok) - a jegyzék feltehetően hiányos (vö. FTTZ 1956a. 12). Lehet, hogy hiányosan maradt fenn, de az is valószínűsíthető, hogy Velics A. közli töredékesen. 42 VELICS-KAMMERER 1886-90.1, 76; FITZ 1956a. 12; 1956c. 13-14 43 FARKAS 1989a. 211. Talán e támadás egyik áldozatára bukkanunk Mahmud bin Ilján személyében, aki a váli párkány harcosaként fogságba került, s így 1556 őszétől 1557 tavaszáig, hazakerüléséig, nem vette fel zsoldját (FEKETE - KÁLDY-NAGY 1962. 321). 44 KÁLDY-NAGY 1985. 683-685, 634.sz. 45 FITZ 1956a. 12. Az 1558. október - 1559. október közti zsoldjegyzék szerint a váli helyőrség: müsztahfiz (janicsár) 39 fő, ulufedzsi szuvári 38 fő, azáb 31 fő, topcsi (tüzér) 5 fő (VELICS-KAMMERER 1886-90. II, 243). 46 TÖ-M. O. 45-46,17.SZ. 47 KÁLDY-NAGY 1985. 683-685, 634 sz. 48 ZIMÁNYT 1985. 351, 8. és 10. tábl. I 11 I
