Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
Összefoglalás
korsók, de a habán edénytöredékeket és a tál alakú kályhaszemeket is lehet keltezni a késői török korra). Ezek azonban nem igazán választhatók el a 17. század végi és a 17-18. század fordulójának emlékeitől: a két anyagcsoport egysége a folytonosságot, a 17-18. századi tárgyi kultúra szerves összefüggését jelenti. A korszakot Magyarországon csupán a török uralom megszűnése tagolja. V. Ismert tény, hogy a török hódítók gyakran használták a magyar és az európai ipar termékeit.362 A török katonaság és környezetük erőteljesen támaszkodott a helyi lakosságra, a helyi iparra illetve kereskedelmi árukra. Az anyagi kultúra keveredése minden töröklakta településen, várban megfigyelhető,363 a török és magyar használati tárgyak aránya lelőhelyenként eltérő, többnyire azonban a magyar áruk dominálnak. Miután Válón a török kor és a 17-18. század fordulójának anyaga együtt fordul elő, ezt a kérdést itt lényegében nem tudjuk vizsgálni. VI. Az ásatás csupán kis területét érintette az egykori török várnak, így a nyert leletanyagból a vár életére, lakóinak tevékenységére vonatkozóan vajmi csekély információt kaphattunk. A török kort megelőző és az azt követő, 1720-as évekig terjedő református időszakot is csupán néhány lelet villantja fel. Nincs lehetőség a tárgyi emlékek több szempontú csoportosítására,364 hisz azt túlnyomórészt kerámia alkotja. Ennek ellenére néhány kérdést azért érinthettünk, például: milyen volt a vár lakóinak edénykészlete; milyen kereskedelmi áruk jutottak el Válra; a török korban milyen kézműipari színvonal, milyen - a korabeli magyar környezetben idegen - tárgytípusok, sütési sajátosságok jelentek meg a törökökkel; milyen lehetett a várőrség etnikai összetétele. Végül azt is vizsgálhattuk, hogy az összleletanyag milyen egyedi vonásokat mutat, hogy illeszkedik a környékbeli, tágabban a magyarországi késő török kori illetve a 17-18. századi kora újkori emlékkörbe.365 362 Rozsnyó, Dobsina és Csetnek hámoraiban és kovácsmühelyeiben az 1555 és 1631 közötti évek számadáskönyvei szerint például igen nagy mennyiségű vasat dolgoztak fel, és tömegesen szállították a fílleki törököknek a szöget, rostélyt, üstöt, pléhet, láncot, ásót, kapát, bográcsot, vasajtót, kalapácsot, fűrészt, baltát (ZIMÁNYI 1976. 150). 363 Bizonyos tárgyi keveredés még a török várak szomszédságában levő falvak esetében is kimutatható. (Gyula, Békés környéki elpusztult falvak helyén végzett terepbejárások során mázas török cserepek kerültek elő: Jankovich B. Dénes közlése, melyet ez úton is köszönünk). Összehasonlításképpen: a tiszazugi falvakból a török jellegű anyag teljesen hiányzik (vö. GERELYES 1991 44). 364 HOLL 1992 365 Ezúton is köszönjük Kubinyi András professzor és Torma István, valamint Holl Imre, Siklósi Gyula és Gerelyes Ibolya értékes észrevételeit. Rajz', tárgyrajzok: Branczeiz Zsuzsanna, Papp Mihályné, Szathmáryné Polgár Ida, Ősi Sándor, helyszíni dokumentáció: Csukás Györgyi, Hatházi Gábor; térképek és ásatási rajzok: Árkai Lucia, Badics Balázs, Boór András, Ősi Sándor, Egyed Endre; a torony felmérési rajzai: Egyed Endre. Fotó. tárgyfotók: Pálfay Krisztina, Kádas Tibor, Sugár Lajos; ásatási felvételek: Csukás Györgyi, Hatházi Gábor. 53
