Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A tárgyi emlékanyag
A KORA ÚJKORI EMLÉKANYAG (A hódoltság korának és a 17-18. század fordulójának leletei) A váli ásatások, melyek az egykori középkori templomnak és török palánkvámak viszonylag kis területét érintették, a középkor építészeti maradványai és egyéb emlékei mellett gazdag kora újkori leletanyagot hoztak napvilágra. Ennek egyik része a hódoltság korához köthető, másik része a hódoltság korát követő, 1720-as évekig terjedő rövid időszakhoz. A kora újkori emlékanyagnak kiemelkedő együttese a 4. gödörből származik, mely önálló leletegyüttesként külön is feldolgozásra került.183 Az alábbi összefoglalásban a leleteket e 4. és a vele egykorú 5. gödör tárgyai köré csoportosítottuk. Amint az ásatások leírásánál már szó volt róla, a 4. gödör a gótikus torony ÉK-i sarkánál, a templomfal tövében, míg az 5. gödör attól D-re bukkant elő (3. kép A). A rétegviszonyok alapján a gödröket, melyek metszik a vár pusztulási rétegét, a török vár visszafoglalása (1686-87), majd pusztulása után nyitották, minden bizonnyal a református birtokbavétellel együttjáró tereprendezés során (1693-94). Felettük egy újkori záróréteg mutatkozott, mely az 1720-as évek elejének (1721-22) nagyobb építkezéseihez, planírozásához köthető. A két gödör tehát kronológiádéig jól behatárolható a 17-18. század fordulójának egy-két évtizedére (1693/94-1721/22). Leletanyaguk azonban tágabb időbe keltezhető: számos tárgy a késő hódoltság korához, míg a leletek másik csoportja a 17. század végéhez, a 17-18. század fordulójának néhány évtizedéhez tartozik. A két gödörből származó leletegyüttes akár kiindulási alapot is nyújthat a magyarországi kora újkori tárgyi kultúra vizsgálatához. A többi gödöregyüttes, valamint a feltöltési rétegekből előkerült leletek szervesen kiegészítik azt a képet, melyet a 4. és 5. gödör tárgyai alapján alkothattunk a lelőhely kora újkori emlékanyagáról. Fémleletek Réz edények A 4. gödörből egy török réz edényegyüttes látott napvilágot, ami Válón a hódoltság kori és egyben a török iparművesség körébe tartozó leletkor legérdekesebb és legjellegzetesebb csoportja. Az együttes tepsit, talpas tálakat, egy kupát, kiöntőcsöves korsót, bográcsot és egy díszített tálcát, valamint néhány további, bizonytalanul meghatározható töredéket tartalmaz (19-22. képek). Az edényekre erősen deformálódott állapotban bukkantak rá (6. kép 1-3), a felszínre került leletekből 6 edényt lehetett teljes mértékben restaurálni (19. kép 3). A tárgyakat vörösréz lemezből formálták meg kalapálással, helyenként forrasztás nyoma, szegecselés figyelhető meg. Egyes edények bepontozással díszítettek. A réz bogrács illetve üst (21. kép 5) a hódoltság volt területéről előkerülő lapított gömb testű, függesztőhurokra függesztett füles török bográcsok sorába illeszkedik.184 Az idézett darabok közül 17. századra keltezhető a párkányi (Sturovo) edény és a Szekszárd-újpalánki töredék. E gömbös testű üstök, bográcsok távoli előzményei talán a közel-keleti (iráni), szeldzsuk korabeli díszes formaváltozatokban kereshetők.185 Ezek a korai üstök azonban méretben és funkcióban is jelentősen eltérnek a szóbanforgó magyarországi emlékektől,186 így a felvethető kapcsolat erősen hipotetikus. A magyarországi 16-17. századi bográcsokhoz hasonló, velük korban is egyező réz edényeket nem ismerünk a balkáni és anatóliai oszmán-török rézműves termékek között. A magyarországiakkal azonos kultúrkörbe tartozó, de későbbi, 17-18. s részben 19. századi üstök - mind a balkániak, mind az anatóliaiak, - 1 1 R7 HATHAZI-KOVACS 1997 184 Ez az edénytípus ismert például Párkányból (Sturovo) (OBERSCHALL 1944. 359-360, CXDLt. 7. = FEHÉR 1962. 159, Pl.XXVI. 4-6), a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből (FEHÉR 1959. 121, XLt 7), Esztergomból (FEHÉR 1968. 280, 40-44. ábrák), Jászberényből és Szolnokról (KOVÁCS 1984a. 78-79, 1. kép 1-2), Dunafőldvár-Alsórévről (GAÁL 1991. 196, 200, 2. kép 2-3, 3. kép 1), és egy dunamedri lelőhelyről (GAÁL 1991. 196, 3. kép 2). További darabokat említenek egy budai és egy ismeretlen lelőhelyről (OBERSCHALL 1944. 360), míg Szekszárd-Újpalánkról egy bogrács töredékét közlik (GAÁL 1983. 166, 5. kép). OBERSCHALL 1944. 360. Ezeknek az üstöknek egyik szép példánya az ún Bobrinsky üst. Ezek az üstök sokkal kisebbek, mint a magyarországi darabok (testátmérőjük 15 és 21 cm közötti). Egy 15. századi iráni miniatúra-ábrázolás, és bizonyos anatóliai néprajzi adatok alapján szappan- vagy agyagtartó edények lehettek (ERGINSOY 1978. 187-189, Rés. 97-98, 195-198, Rés. 104-105; ASLAN APA 1984. 334-335). 34
