Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

Fülöp Gyula Szent István és a mindenkori politika 1975 óta vagyok a hajdani királyi bazilika, Szent István szarkofágjának fogadott őrzője. A Szent sírhelyét felkeresők gyakran hoztak virágot, koszorút a szarkofághoz, amely néhány napig ott hirdette: emlékezik még a magyar, vagy a külországból jött katolikus zarándok. Ugyanúgy volt ez, mint István felesége, Gizella sírjánál Passauban, ahol magam is többször jártam, mindig egy szál szegfűvel tisztelegve az államalapító életének társa előtt. 1988-ban, Szent István halálának 950-edik évfordulójára emlékezett az ország. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke vezérletével az akkori országgyűlés is tiszteletét tette e helyen. Szokatlan volt egymás mellett látni e történelmi színhelyen az „átkos" politikai, hivatali képviselőit az egyházfőkkel és a vallásos, vagy nem hívő világiakkal. A rendszerváltás előestéje volt. 1988-tól kezdve szaporodtak a furcsa események, és különös módon mindig augusztus 20-a, Szent István napja körül. 1989-ben már szétünnepeltünk, abban az értelemben, hogy ki-kivel, mely napon, mely órában vonul koszorúzni. A történések már akkor elgondolkodtattak: Szent Istvánnak ma is politikai súlya van, mögé bárki felzárkózhat, vele bárki takaródzhat. Talán az egyetlen valaha élt magyar személyiség, aki minden politikai (párt) érdeken felül áll, akinek írásos, szellemi hagyatéka mindenkor idézhető és saját szájízünk szerint értelmezhető. Eddigi tanulmányaimat és ismereteimet felújítva 1990-ben átgondoltam István király történelemformáló szerepét, utódainak hozzá való viszonyát az elmúlt ezredévben. Az alaptételből kell kiindulni: István a bölcs, a tanult, a kemény akaratú, a hit terjesztője, az államszervező. Számomra is nyilvánvaló, hogy a történelem menetét, különösen kisebb térségekben, igenis meghatározhatják egyes, kortársaiknál erősebb formátumú személyiségek. A baj ott kezdődik, hogy az államalapítással, az egyházszervezéssel kapcsolatos összes érdem Istváné lett a későbbi keletkezésű életrajzok és a krónikák szerint, míg apja, Géza nagyfejedelem, véreskezű zsarnokká vált. Az Árpádok családja, neves vezéreink (pl. Ajtony, Koppány is) mind megkeresztelkedtek a 10. század folyamán. Géza 973-ban Quedlinburgból térítő papokat kért és kapott. Négykaréjos temploma Székesfehérvárott épült fel 973 után. Egyházszervezésről lévén szó röviden elég azt megkérdezni, vajon ki és mikor határozta el Pannonhalma felépítését? Nem lehetett más, mint Géza nagyfejedelem, hiszen halála előtt már 966-ban oktatás folyt az apátság falai(!) között. Ki szervezte meg a középkori Magyar Államot, ha nem Géza és elődje, Taksony? A hatalmas Kárpát-medencei országban már rendnek kellett lennie Ist-7