Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

történelem eszméit újjászülve sugározza minden kövéből. A város maga is szinte újjászületett. Az ünnepségeket a királyi bazilika feltárása, az István-szarkofágot befogadó mauzóleum és a kőtár építése, a belváros több éven át folyó rekonstrukciója előzte meg. 1937-38-ban, két év leforgása alatt tíznél több emlékművet emeltek e hatalmas program keretében, szobrokat, amelyek a magyar történelem eseményeit, az évszázadok távolába eső hőseit elevenítették meg a Szent István-év ünneplői, a városi közösség és az ország szeme előtt. Székesfehérvárott korábban csak néhány köztéri szobor állt, Vay Miklós 1865-ben készült Vörösmarty-ja, egy világháborús emlékmű, Bory Jenő néhány alkotása. Ezek jelentéktelenségük ellenére is át vannak itatva valami vidékies ízzel, és mint tárgyak (nem mint műtárgyak), máig is képesek közvetíteni valamit egy eltűnt korszak atmoszférájából. Az 1930-as évek elejétől - némileg a közeledő jubileumtól függetlenül is - egyre érezhetőbb a városi polgárság igénye emlékművekre, s ez az igény csak felerősödik az évek múlásával. A város egyre fontosabbnak érzi magát az ország életében, és szerepének külsőségekben, város- és utcaképeinek díszében is meg akar felelni. Közvetlenül a nagy emlékmű-állítási kampány előtt, 1937-ben a Fejér megyei Napló két hosszabb cikkében is foglalkozik a kérdéssel. Az egyik "Városszépítés" címmel a meglévő köztéri monumentumokat ismerteti, elégedetlenül azok régies, ügyetlen voltával, rossz elhelyezésével. A másik - "Fehérvári szobrokról (amelyek megvannak és amelyek meglehetnének)" - az év folyamán elkészült művekkel büszkélkedik. "Fehérvár művészi dísz tekintetében is kezd az ország legelső városai közé emelkedni." Egyúttal újabb igényeket is jelez, további szobrok felállítását javasolja: Prohászka Ottokár püspökét (a Prohászka ligetbe), Gárdonyiét (a Zichy ligetbe), Ybl Miklósét és Mészöly Gézáét (a Várkörúrra), s végül Kálti Márkét, mint a várossal életük, tevékenységük folyamán kapcsolatban állt, fontos személyiségekét. A cikknek azonban nem csupán a történeti személyiség kiválasztásával, hanem a leendő művekkel és azok elhelyezésével kapcsolatban is határozott igényei vannak. Gárdonyi „talapzat nélkül, egyszerűen, a természet életében elvegyülve álljon majd egyszer a Zichy liget virágai között". Vagy: Kálti Márk „nem állhatna másutt, mint templom közelében". Bármilyen együgyű kívánalmak rajzolódnak is ki e cikkből, a városban meg volt az igény az eszményeit propagáló köztéri művekre, s igénye szerencsésen találkozott össze egyrészt a jubileum nagyszabású programjával, másrészt az emlékművek új típusának megszületésével. 1937-38-ban a következő szobrok készültek el: Sidló Ferenc Szent Istvánja, Lux Elek Szent Imréje, Ohmann Béla Árpád és István-szobra, Moiret Ödön Nagy Lajosa, Erdey Dezső Varkocs Györgye, Medgyessy Ferenc Török-kútja, Orbán Antal Prohászka-emlékműve és Pátzay Pál Huszár-emlékszobra. Közülük a legfontosabb természetesen a Szent István-szobor volt, mivel az első magyar király alakja, és az egyéniségébe utólag visszavetített eszménykép állott az ünnepségek középpontjában. A székesfehérvári emlékmű gondolata 58