Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

Sasvári Edit „Vég nélkül tékozlom magam szerte,.. Aba Nóvák Vilmos székesfehérvári falképeiről (Supka Magdolnának) "Ne feledjék el, hogy minden munkámban vég nélkül tékozlom magam szerte... Jól tudom, hogy a mauzóleum freskóim minden értelemben vett kreációk... hogy valójában mit adtam, azt csak én tudhatom, Önök idővel majd részben fogják ezt felismerni." L Aba Nóvák Vilmos fenti, Csitáry G. Emil székesfehérvári polgármesterhez írott levelében az egymással párhuzamosan futó megbízásainak teljes mértékben eleget tenni képtelen, és betegségének első tüneteivel komolyan küszködő művész elkeseredett vallomását olvashatjuk. Nem tudni pontosan, hogy Aba Nóvák mit ért a "kreációk" kifejezés alatt, de a "minden értelemben" meghatározásba némi önirónia és szomorúság is vegyül. Mintha sietős kapkodására, megfelelni vágyására, ugyanakkor művészi törekvéseinek tisztázására az utókortól remélne lehetőséget és egyben feloldozást. 1938-tól haláláig, 1941-ig, e röpke három év alatt Aba Nováknak számos monumentális műve készült egyidőben: a fehérváriakon kívül többek között az 1936 óta megkezdett pannonhalmi István-kápolna freskói, a pécsi temetőkápolna, a sikondai és csornai templomok tervei és egyéb munkák mellett a városmajori templom mennyezet-és szentély képeinek megfestése várt még rá. z Székesfehérvár 1938-ban a kettős szentév, az Eucharistia és a Szent István Emlékév (Szent István halálának 900. évfordulója) eseményeinek kapcsán az országos figyelem középpontjába került. A központi kormányzat révén ez a város, a hatalmi reperezentáció teljes arzenálját felvonultató ünnepségsorozat keretében olyan megbízásokat tartogatott Aba Nóvák számára, amely művészi karrierjének csúcspontját jelenthette. A korabeli politikai rendszerhez fűződő szoros kapcsolatai révén azonban az elismerések mellett már komoly - és Aba Nóvák által mindig vállalt - kötelezettségekkel is terhelte. A korábban Szegeden, Jászszentandráson, Budapesten készült monumentális alkotásai, az 1937-es párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert „Francia-magyar kapcsolatok" című nagyméretű pannójának sikere, 3- a nemzetközi díjak népszerűségének teljében jutatták az új, fehérvári munkákhoz. A város 1937-től már jónéhány köztéri alkotással gyarapodott: ekkor állították fel többek között Sidló Ferenc Szent Istvánját, Ohmann Béla Kálmáncsehi Domonkosát, Pátzay Pál lovasszobrát. Ebben az időben épült a középkori Romkertben a kőtárt befogadó, Lux Gé-50