Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)
Kovács Péter Székesfehérvár és Szent István király A legelső ismert Szent István-kép éppen a Székesfehérvár, pontosan a Szent István által alapított Boldogasszony bazilika számára készített miseruhán, a későbbi koronázó paláston tűnik fel 1031-ben. A korszak művészetében még ismeretlen volt a személyes arcvonások megörökítésének későbbi igénye. A baljában országalmát, jobbjában lándzsát tartó király képének sematikus rajza mögött azonban mégis fölragyog államalapítónk határozott, teljes egyénisége. Kovács Éva, a palást egyik legjobb ismerője, többek közt rávilágított arra a kérdéskörre, hogy a Gizella királyné és Szent István felügyelete alatt készült műtárgy részletei és az egész hogyan tükrözi vissza az uralkodó világnézeti és történeti hitét, meggyőződését, államférfiúi és személyes vágyait, a jövőre vonatkozó elképzeléseit és törekvéseit.1 A „reálpolitikus" Szent István képe, amelyet az utolsó évtizedek hazai történetírása vázolt fel, csak úgy lesz teljes -mondja Kovács Éva -, ha felfedezzük és megértjük cselekedeteinek egyik legfőbb rugóját, állandó törekvését mindazon érdem és tulajdonság elérésére, amit a szentség fogalma jelent. Kovács Éva ezzel a törekvéssel összefüggésben mutat rá, hogy Szent István igyekezett élete szinte minden meghatározó eseményét a kereszténység ezeréves fennállásának varázsos évfordulóihoz kapcsolni: koronázására Krisztus születésének millenniumán került sor, a későbbi palástot 1031-ben, Krisztus nyilvános fellépésének évfordulóján ajándékozta a fehérvári egyháznak, halála napját pedig Mária mennybevitelének ünnepére óhajtotta. Tudjuk, ez a vágya is teljesült, s az egyház máig Nagyboldogaszszonykor, augusztus 15-én emlékezik halála napjára. - Itt kell emlékeztetnem arra, hogy a székesfehérvári Középkori Romkert szarkofágján az elhalt lelket az égbe emelő angyal ábrázolása is ezzel kapcsolatos. Kádár Zoltán professzor mutatott rá, hogy ez a bizánci művészet köréből érkező, de ott is nagyon ritka ikonográfiái motívum szinte kizárólagosan csak Mária mennybevitelével öszszefüggésben fordul elő.2 Itteni szereplése is - megfontolva az előbb leírtakat -fontos érv az mellett, hogy a sírláda valóban csak Szent István királyé lehetett. Visszatérve a palásthoz: Kovács Éva szerint a miseruha ikonográfiái programja Krisztus életének és az emberiség történetének megidézésével, a még térítésre váró népek megjelenítésével éppen az adott, 1031-es évben félreérthetetlenül vonatkozik Szent István saját programjára, s így, együtt a sematikus rajzú király-képpel, mint a legtökéletesebb önarcképet nézhetjük. Székesfehérvár ennek az önarcképnek csak puszta befogadója volt, megfogalmazásában a helynek aligha volt szerepe. Mégis, a királyi adománnyal a város 40