Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

18. Kralovánszky 1967. 85-92. 19. Nagy 1974.167-185. 20. Entz-Szakál 1964. 215-228. 21. Ibidem. 22. Kralovánszky 1967. 23. Nagy 1974. 24. Fettich 1973.153,297. sz. jegyzet. 25. Szíves szóbeli közlése. 26. Rendkívül nehéz stíluskritikai alapon évtizedre pontosan kort meghatározni, a valóságban szinte lehetetlen biztos írásos adat nélkül! 27. Gerevich 1938. 28. Mindketten Henszlmann Imrére hivatkoznak, aki szerint: „Magyarország első hitterjesztői a pápa által szent czimre érdemeltetvén, sz. László tetemöket ünnepélyesen felemelteti, és jelesen sz. Istvánét, mint ezt másutt olvassuk, díszes emlékbe (aedicula) helyezi el." (Henszlmann 1864,189). Henszlmann ennek forrását nem közli, magunk ugyanúgy nem találkoztunk ezen forrásadattal, miként Gerevich és Dercsényi sem. - A kápolna személyhez kötésének okát a nyilvánvaló politikai-társadalmi várakozás légkörében kereshetjük: 1938-ban volt ugyanis István király halálának 900 éves, szenttéavatásának pedig 855 éves évfordulója. Ezen megemlékezés miatt került sor Horthy Miklós kormányzó személyes utasítására a székesfehérvári bazilika feltárására. 29. Kralovánszky 1967.253-262. 30. Kralovánszky 1971. 73-75,1972a, 77-79,1972b, 1556-1563,1973.112-113. 31.1988-ban végzett kutatásunk eredménye. 32. v. ö. Oswald 1960,313-326: Müller-Wille 1982,350-411. 33. Kralovánszky 1987. - Székesfehérvárott a mocsaras altalaj miatt nem volt lehetőség altemplom kialakítására. Véleményünk szerint amikor felmerült annak igénye, hogy járható—belátható kripta szükséges, akkor folyamodtak a megvalósított - és úgy látszik, bevált - szükségmegoldáshoz. 34. Itt, és a következőkben következetesen a Hartvik-féle legenda leírására támaszkodunk, amely a legbővebb és a leghitelesebbnek látszó leírás: Szentpétery 1938. 432-439. 35. Érdy 1954.48-55. 36. E sírt már Henszlmann I. feltárta a múlt században. A fotó az 1971. évi hitelesítő ásatásunk alkalmával készült. A kormeghatározás a román kori járószinthez való igazodás alapján történt. 37. Kralovánszky 1967. 38. Hartvik az 1038. évi temetésnél egyszer, és az 1083. évi exhumálás ezen szakaszában használja, ugyancsak egyszer, a „sarcophagus" megnevezést, szemben a logikailag korrekt „sepulchrum", „rumba" és „tumulus" kifejezésekkel. 39. A Mária-oltárhoz való ereklyevitel azt bizonyítja, hogy ekkor még nem készült el Szent István oltára, tehát azt később kellett megvalósítani. 40. Mercurius a kórusban ült („in coro residenti") a sír mellőli eltávolítását követően, tehát István király sírja nem lehetett a kórusban, nevezetesen a bazilika keleti szentélyében, ill. az ahhoz csatlakozó, de a XI. századra pontosan meg nem határozható kiterjedésű (a XII. századi III. számú pillér vonaláig terjedő?) zárt térben. 41. Györffy 1977.385-386,389-390: „István teste nem nyugodhatott békében ... I. Endre alatt Szabolcs vezérnek a szomszédban lakó utóda, Csák kelt fel az új király ellen, 1061-ben pedig a pogányságra hajló nép ordítása reszkettette meg Fehérvár falait. Ez idő tájt tör-22