Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

eső felső réteg nyugaton 25 cm-rel, északon és délen 35-45 cm-rel szélesebb mint az alatta lévő eredeti falalapozás. A szélesebb felső alapozás, mivel a téglák anyaga, mérete és szintje megegyezik annak a felületnek a tégláival, amely a főhajó déli felében, a déli III—VI. sz. pillérek sávjában kerültek elő a feltételezhetően felszedett 14. századi Anjou-féle vörösmészkőtáblás járószinten, azt sugallják, hogy ez a réteg 16-17. századi. Úgy tűnik, hogy a törökök e helyen valamilyen belső térkialakítást valósítottak meg, amelybe valamilyen módon bekapcsolták az U-alakú építményt is (esetleg a kriptát is?). Az eredeti román kori alapról -„lelógó" új alapozási szakasz a fehér és szürkemárványmozaikos román kori padlózat felett, átlagosan 5-8 cm vastag földrétegen nyugszik (5-7. sz. ábra)31. A kripta délnyugati külső, és az U-alakú építmény északkeleti belső találkozási pontján levő perselyes kő (6., 9. sz. ábra), valamint a kripta alján másodlagos helyen talált 15. századi, vasrudak befogadására készített lyukakkal ellátott szárkő (9. a-b sz. ábra) valamilyen rácsos lezárást sejtetnek. A lépcső, a szárkő, és a perselyes kő együttes jelenléte - az építészeti logika alapján - járható és nézhető kriptahasználatot tételez fel, nyilván a különböző korokban más és más célból ill. módon. Az U-alakú építmény „belsejében" a nyugati szélen 30 cm széles, 10 cm vastag törtköves alapozás volt megfigyelhető. Ettől keletre 90 cm széles, 270 cm hosszú és 14 cm vastag fehérmészkőtábla fekszik in situ, összetöredezett állapotban (5-6., 8. sz. ábra). A hatalmas mészkőtábla és a kripta nyugati fala közötti sávban semmiféle építészeti maradvány nem került elő, de nem is kerülhetett, mivel a mészkőtábla szintje alatt itt ugyanolyan planir földrétegsor volt megfigyelhető, mint a mészkőtábla alatt, ill. a bazilika más helyein. Legfeljebb ha-Szent István kultuszhely. Elvi tömegvázlat. 17