Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

zsonyban zajlottak. Két királyt koronázott az ország Budán: 1867-ben Ferenc Józsefet, 1916-ban IV. Károlyt. A18. század végére Szent István temploma, a kultuszhely nemcsak hogy elfelejtődött, de fel is számolták. Helyét északon a püspökkert, délen a város egyik útja foglalta el. De a felszentelt hely jelt adott magáról. Alig fél évszázad telt el nemzeti örökségünk méltatlan (természetesen pénzügyi-pénzszűki hátterű) elföldelése után, amikor is szerencsés véletlen folytán előkerült III. Béla és felesége, Antiochiai Anna sírja, méghozzá érintetlenül. A további feltárásokat 1848 decemberében herceg Windischgrätz, forradalmunkat letörni hivatott csapatainak bevonulása akadályozta meg. Jelképesnek tekinthető, hogy az ásatások újra kezdődhettek 1862-ben a népakarat által elindított gyűjtés költségein. Csak úgy megemlítem, hogy a Bach korszak után vagyunk, jócskán a kiegyezés előtt. Az 1874-ben és 1882-ben folytatott feltárások a bazilika háromnegyedét hozták felszínre. Innen kezdve sokáig nem történt semmi. Ez utóbbi kutatások a városi közművek fejlesztésével összefüggő feltárások és dokumentálások voltak, azaz tudományos információszerzések, ahogy az szakmailag elvárható. Hogyan, hogyan nem, a király nélküli királyság lelte meg újra Szent István bazilikáját. Csak nem legitimitását bizonyítandó? Abban a korban, amikor minden valamire való vezérnek volt már valamije, kormányzónknak egyetlen viszonylag pénzügyileg olcsó, ámde látványos lehetősége kínálkozott: 1938-ban lehet megemlékezni az államalapító Szent István halálának 900-dik évfordulójáról. Ezzel együtt már egy „dinasztia alapítás" is körvonalazódott ifjabb Horthy István személyében. Tény, hogy az állami pénzekből finanszírozott ásatások 1936-37-ben újabb részleteit tárták fel a bazilikának. A kormányzó ide már nem temetkezhetvén más módon örökítette meg idetartozását, ezzel igazolva ősi, Árpád-kori legitimitását. Nem volt ez más, mint az 1938-ban elkészült, Szent István szarkofágját is befoglaló mauzóleum és a körötte kialakított középkori kőtár. Méltó emlékmű, amely szinte napjainkig meghatározza Székesfehérvár belvárosának arculatát. Ezek után érthető, hogy a kor „uralkodójának" képe is megtalálható a seccón, amely Szent István király szarkofágjára tekint. És akkor jött a nagy háború, a másodiknak nevezett világégés, majd utána Sztálin és Churcill cetlijei. Rákosi elvtárs nem sokat foglalkozott a legitimitással, ha jól emlékszem, bár életem egy rövid szakaszában kortársak is voltunk. Én t.i. „Ratkó-gyereknek" születtem, de szüleim szabad akaratából. Királyi bazilika, Romkert, Szent István nyughelye? Úgy tűnt, végleg kitöröltetett a köztudatból (államilag és egyházilag egyaránt). A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején volt egy kis ásatás és helyreállítás, de ezt inkább a műtörténeti-régészeti szakma motiválta, minden politikai hátsó szándék nélkül. (Megjegyzem, ha csak nem az akkor ezerévesnek kikiáltott város vezetője volt mögötte, 1972-ben. Lehet, hogy minden korban születnek érdemtelenül ünnepelni akarók?) 10