Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

97 lányok orsójukat adták. Ha a legények közül valaki már udvarolt az ott lévő lányok egyikének, akkor a kedvelt legény csizmaszárába dugta a lány orsóját. A zálogos játék kitűnő lehetőség volt a pajkosságra. A zálogkiváltás célja az volt, hogy a legények minél gyakrabban megölelgethessék a lányokat, vagy csókot kérjenek tőlük. Ha a fonóházban olyan lány is volt, aki már szeretőt tartott, akkor ezeken az alkalmakon az ilyen szerelmespárok „öteltek". Az „ölelés" a következőképpen történt: a pad egyik végére kisszéket tettek, erre rákönyökölt a leány. A szeretett legény melléült és megölelte. Az ölelésnek nem volt kötött az ideje: addig tartott, amíg jólesett. Gyakran egy órát is. Szilveszter este, vagyis óesztendő estéjén nem dolgoztak. Ilyenkor is összegyűltek legényekkel együtt a fonóházba és mulattak. A lányok már délután feldíszítették a szobát, estére pedig szalonnát, túrót, kenyeret vittek, a legények ugyanakkor pálinkát. Ez az este az éneké, táncé, játéké volt. Munkaszünet, legényekkel közös alkalom volt január 6., vízkereszt napja is. Ilyenkor a lányok kukoricalisztből málét főztek, cukorral azonban alig rendelkeztek, így a málé sem lehetett eléggé édes. Az a legény, aki közülük udvarolt valakinek, cukrot vitt magával és megédesítette kedvese máléját. De nem csak kedveskedtek, hanem tréfálkoztak is ilyenkor, főként a vendég legények. Egyik legkedveltebb tréfájuk volt, hogy marha- vagy birkafaggyút loptak a készülő máléba. A lányok éberen őrködtek, a legények pedig szakadatlanul próbálkoztak. Ha a faggyút sikerült beledobni a málés fazékba, akkor kiönthették és kezdhették újra a főzést. A vidám mulatság reggelig eltartott. Az utolsó mulatási alkalom a fonóház zárása volt. Napját ugyan nem határozták meg, egyetlen megkötés volt, hogy húsvét előtt meglegyen. Ilyenkor a résztvevők tésztát és pálinkát vittek, lányok s legények reggelig mulattak. Csújogatni nem szoktak itt, énekelni, tréfálkozni, játszani azonban igen. Az asszonyok fonóházát a férfiak, a házas emberek nem látogatták. Farsang idején azonban felkeresték: mindig azok, akiknek feleségei együtt dolgoztak. Ilyenkor beszélgettek, tréfálkoztak, de az este nagyobb részében a férfiak kártyáztak. Mulatásra csak fonóház zárásakor került sor. Erre az alkalomra Kalotaszentkirályon még néhány évvel ezelőtt is paprikást készítettek pityókapürével, csörögetésztából pedig úgynevezett hólabdát, alaposan megforgatva porcukorban, valamint kürtöskalácsot sütöttek. Ha valakinek a fonóház ideje alatt elfogyott a fonnivalója, akkor térítőket, párnákat, falvédőket hímzett, kötött, vagy szalmakalapot készített. LACKÓVITS EMŐKE EGY HÚSHAGYÓKEDDI NÉPSZOKÁS: A MOHAI TIKVERŐZÉS Dunántúl farsangi népszokásai közül a mohácsi busójárás mellett a Székesfehérvár szomszédságában fekvő Moha községben minden húshagyókedden megrendezett tikverőzés tett szert országos hírnévre. A szokás főszereplői a maskarába öltözött, alakoskodó, adománygyűjtő legények. Közülük a két legfiatalabb Jánynak