Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

74 A sikeres vizsga után megkapott magyar címeres mesterlevél pedig féltve őrzött kincsük lett. A továbbiakban biztosított volt számukra a zavartalan vásározás. LACKÓVITS EMŐKE IV. ÉPÍTKEZÉS TORNÁCOS HÁZAK A KÁLI-MEDENCÉBEN A Bakony-Balaton vidéki lakóház külső megjelenését döntő mértékben meghatározó, épületszerkezeti szempontból figyelemre méltó, a különböző történeti stílusok hatását tükröző tornácok már századunk első évtizedeiben felkeltették a magyar néprajzkutatók és építészek érdeklődését. Kutatásaik, megfigyeléseik nyomán hangsúlyozták, hogy a tornác elsősorban gyakorlati célt szolgál, de esztétikai értékeiről sem feledkeztek meg. Az íves, oszlopos tornáccal kapcsolatban a barokk stílus hatását emelték ki, valamint azt, hogy ezzel a formai-szerkezeti megoldással a paraszti életformában élő kisnemesi építtető a maga sajátos rétegtudatát fejezte ki. A Káli-medencében a tornác elnevezése: gádor, gang. Gyakorlati célja a konyha és a szoba közötti közlekedés biztosítása félig zárt térben. E terület a kémény nélküli füstöskonyhás házak vidéke. A füstöskonyhából a kemence, a tűzhely, a katlan és a szobai cserépkályhák füstje részben a konyha deszka födémébe vágott füstlyukon keresztül húzódott fel a padlásra, részben a konyhaajtón távozott. A sohasem füstmentes, kormos mennyezetű füstöskonyha és a szobák között nem volt közvetlen összeköttetés. A szobaajtók nem a konyhából, hanem a tornácról nyíltak. Mivel a szabadkéményes épületek között is akadtak olyanok, ahol a konyha és a szoba ajtaja külön-külön a tornácról nyílt, ezért a tornácra nemcsak a füstöskonyhás, hanem a szabadkéményes házak esetében is szükség volt. A külső megjelenés szempontjából a leghatásosabbak a barokk stílus befolyását tükröző árkádos tornácok. Ezek elsősorban a kisnemesi, honorácior réteg lakóházain, egyházi vagy uradalmi eredetű, főként szabad kéményes épületeken jelentek meg a 19. század első harmadában. A legtöbb árkádos tornácot Balatonhenyén és Kővágóörsön találjuk. Balatonhenyéből ismerjük a tornác egyik korai említését, Márton Gábor köveskáli református lelkész 1816-ban kiadott méhészeti könyvében azt írta, hogy „Balaton Henyébenn az Oskola Mester a' Méheit a' tornátzban tartja..." Az árkádos tornác két formája található meg a Káli-medencében: az oszlopos tornác kosárfves árkádsorra] és a pj'JIér nélküli tornáckosárfvesárkádsorral Az árkádsor és az ívek alatti mellvéd anyaga kő, a tornácfödém leggyakrabban kő vagy tégla dongaboltozat. Kosáríves árkádsorral épült oszlopos tornácú a balatonhenyei Balogh-kúria, amely Balogh Dezső jómódú kisnemes tulajdona volt. Eredetileg hat ívből álló árkádsorából az elsőt teljesen, a másodikat félig befalazták. Az ugyancsak kisnemesi eredetű balatonhenyei Ágoston-ház és a Kenessey-ház oszlopos tornácának árkádsorát három ív alkotja. A Kenessey-házat Darnay Mózes módos nemesember építtette 1844-ben. Három ív alkotja az árkádsort Szentbékkállán a Neuperger-ház oszlopos torna-