Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

60 tásokkal előfordult minden olyan területen, ahol a földművelés és az állattartás közel azonos jelentőségű volt. Ilyen terület a Káli-medence, Kővágóörs környéke is, ahol a földművelés, szőlőművelés mellett mindig jelentős volta szarvasmarhatartás is. A székelyföldi Sepsiszentiván és Laborfalva 1717-ben hozott falutörvénye azt mondta ki, hogy a „Csorda Pásztor... Személy válogatás nélkül Falunkban lakóktól eleinkbe adandó Marhákat köteles őrizni és annak idejében haza indítván, Hídon által, a Tanórokon bé hajtani." Wesselényi Miklós erdélyi főúr 1833-ban megjelent BaJftéJetekrőJ című könyvében két helyen is használta a tanorok szót, lovak számára elkerített hely értelemben. Györffy István századunk elején a Fekete-Körös völgyi magyar településeken találta meg az akkor még használt mezőkapukat. Magyarremetén „a főutcán kívül több utca nincs, csak sikátorok vannak, melyek a mezőre visznek s részben ma is kinyitható vagy áthágható mezőkapukkal vannak elrekesztve" - írta Györffy István. Az 1930-as években az ormánsági Piskón állt még a faluvégi pusztakapu,amit reggelenként jószágkihajtáskor nyitni majd zárni a csősz feladata volt. A felső-őrségi magyaroknál a faluvégi mezőkapu emlékét őrzi Alsóőrben a Sorompó-dűlő, őriszigeten az 1691-ből származó, a MezőkapunaJuJ helymegjelölés. A kővágóörsi Tanár-kapu tehát olyan tanorkapu volt, amely megakadályozta az állatok elbitangolását, rajta keresztül a mezőre, a szántókhoz lehetett kijutni, illetve az Öregsánc patak és a Kornyi-tó között elágazó úton jobbra Köveskálra, balra Kékkútra eljutni. A kővágóörsi idős emberek szerint az út mellett régen szántók is voltak. A köveskáli szőlőhegyre a rétek és szántók között a Tanár-kapun keresztül vezető úton jártak. Kővágóörs község jegyzőkönyvének tanúsága szerint a Tanár-kapun keresztül Köveskálra vezető utat Duchon József bírósága idején, 1855-ben meg akarták szüntetni: ,,A' kihasítás következtében a' tanárkapu felől a' köveskáli kőhídig vezető út megszüntettetett, e' helyett tsak a' felső falu végén kihasított úton lehetvén járni annak felsántzolása 's járható állapotbai helyhezése közvetlenül szinte elhatároztatott." E határozat ellenére a Tanár-kapun keresztülvezető út is használatban maradt, földútként ma is létezik. LUKÁCS LÁSZLÓ HÁROM FALU SÓSKÚTJA ERDÉLYBEN Az ember életében a só nélkülözhetetlen. Ennek igazságát népmesénk is bizonyítja. A só nagy fontosságára utal, hogy a korábbi évszázadokban is mind a bányászata, mind a kereskedelme, akár a nemesfémeké, királyi, állami monopólium volt. Erdélyben a Székelyföldön: Parajd, Szováta környékén (Sóvidék), Görgény vidékén és a hajdani Szolnok-Doboka, majd Beszterce-Naszód megyében a Sajó folyó mentén egyes falvak határában sós vizek, sós vízzel teli kutak, sósfürdők léteznek. Maga a folyónév is a sótartalomra utal, a terület sóban való gazdagságát igazolva. Hunfalvy János A Magyar BirodaJom természeti viszonyaicímű, 1864-ben