Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

47 A Velencei-hegység déli részén, a sukorói szőlőhegyekben már május elején beérett a cseresznye, amit az asszonyok kis csomókba kötve vittek a környék, elsősorban Székesfehérvár piacaira. LUKÁCS LÁSZLÓ TERMÉKEK CSERÉJE A BALATON KÉT PARTJÁN A Balaton két partja közötti élénk és intenzív kapcsolat az áruk cseréjén alapult. Az eltérő földtani, földrajzi adottságok következtében a déli partszakasz lakossága gabonatermelővé, míg az északié szőlőművelővé vált. így olyan gazdasági szükség alakult ki, amelynek során a déli part termékfölöslege az északi part szükségleteit, míg az északi oldal a déliét elégítette ki a vásárokon, piacokon és házaló kereskedelemmel történő árucserével. A legfontosabb cseretermék északra a somogyi búza, árpa, rozs és kukorica volt, ínséges esztendőkben még a bab is, amelyet piacokon vagy a falvakat járva szereztek be a szűkölködő északi part gazdái. Délre a vulkáni hegyek szőlőinek borát szállították. E gabona-bor termékcserén túl már a 19. század eleje óta rendkívül jelentős volt az állatkereskedelem. Mindezek mellett még hallal, mésszel, sikálófölddel és náddal is kereskedtek, de Mária-telepre a fíloxéravészt követően trágyát is szállítottak Győrökről az immúnis talajra telepített szőlők alá. A fő kereskedelmi út a Balaton volt, ahol a réveken Szántód-Tihany és Boglár-Révfülöp között közlekedtek emberek, árus szekerek, állatok. így szállították a gabonát Kővágóörs piacára, vagy mentek Szántódon át Kőröshegyre, Kerekibe, Bálványosra, Pusztaszemesre, Kapolyba búzáért, kukoricáért, szénáért. Faluról-falura menve az utcákat végigjárva érdeklődtek a vásárlási lehetőségekről. Ezt a vízi utat használták a déli part kocsmárosai is, hogy észak kiváló zamatú, erős borát megvegyék. Főként a füredi, aszófői, badacsonyi és a Káli-medencei szőlősgazdáktól vásárolták. Mind a gabona-, mind a borvásár baráti kapcsolatot is létrehozott az üzletfelek között. Az állatokat a déli oldal gazdái vagy egyes északi falvakban, például Aszófőn, vagy a füredi vásárban szerezték be, míg az északi partvidékről Kőröshegy, Marcali, Tab, Kaposvár vásárait keresték fel állatvásárlási céllal. Falvakat, házakat jártak sorra a disznókereskedők mint például a csopaki Gáspár, az udvari Bíró Lajos vagy a kapolyi Juhász János, s az összevásárolt állatokat a réven át a tabi vagy a karádi piacokra hajtva értékesítették. A réven át vitte a tihanyi Bercsik is a halászoktól megvett halat a déli part községeibe: „Halat, halat! Mert nem marad!"- kiáltással kínálgatva. A csobánciak úgynevezett rózsaszín földet vittek nagyobb mennyiségben Somogyba kályhafestő földként. A füredi cipészek, csizmadiák, a szentkirályszabadjai asztalosok is ellátogattak Kőröshegy, Szántód, Boglár, Marcali, Karád, Lengyeltóti vásáraiba. De a várpalotai meszesek is rendszeresen felkeresték a somogyi part falvait meszes szekereikkel, ahol portékájukat értékesítve gyümölcsöt, fokhagymát, gabonát vásároltak.