Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

34 gyermeket a keresztszülők vitték. A módosabbak a bábát is meghívták, de ez nem volt a faluban általános. A keresztelőt keresztelői ebéd követte, amelyet addig kellett elkészíteni, amíg a kereszteltetők a templomban tartózkodtak. Ezt az ebédet az anya készítette akkor, ha olyan állapotban volt már, hogy fel tudott kelni. Ha még feküdt, akkor az édesanyja vagy az anyósa főzött meg és terített a keresztelőn résztvetteknek. Kötött ülésrend az asztalnál ilyenkor nem volt. A század elején csak a szülők és keresztszülők vettek részt az ebéden. Ilyenkor estig tartózkodtak a vendéglátó háznál, ahol uzsonnát is kaptak, s azután hazamentek. Keresztelőben részeggé lenni, azaz „megrészegedni" nagy illetlenségnek számított. Az viszont előfordult, hogy a meghívottak az uzsonna után még maradtak. Ha estébe nyúlt a beszélgetés, akkor vacsorával is megkínálták őket. Maga az ebéd nem volt bőségesebb és ünnepélyesebb a vasárnapi ebédeknél. Általános szokás volt, hogy keresztelő előtt egy pohár pálinkával kínálták meg a vendégeket. Ezt elfogadták, de ennél többet nem illett inni. Mára már egész vendégsereget hívnak keresztelőbe. Valóságos kis lakodalom van ilyenkor: zenével, tánccal. Keresztelőkor a keresztanya valami gyermekholmival ajándékozta meg keresztgyermekét. Az első nagyobb ajándékot a keresztszülők konfirmációkor adták: ez egy ingből állott akár fiú, akár lány volt a keresztgyermek. Ha a legényt katonának vitték, akkor elment előtte elbúcsúzni a keresztszüleihez, akiktől ilyenkor pénzt kapott. A század elején még nem adtak pénzt, hanem egy pár kapcát. Amikor a lány férjhez ment, akkor a keresztanyjától párnát kapott két huzattal. Ez az utóbbi évtizedekben elmaradt, helyét nagyobb ajándék foglalta el. Amikor a keresztlány a gyermekágyat feküdte, akkor is illet őt keresztanyjának ételajándékkal meglátogatni. A keresztgyermekek pedig húsvétkor látogatták meg keresztszüleiket, amely még a hajdani húsvéti keresztelő maradványaként épülhetett be a szokásrendszerbe. Ilyenkor egykét festett tojást kaptak keresztszüleiktől. A fiúk mindig húsvét másodnapján mentek, mert locsoltak is. A lányok vagy másodnap késő délutánján, vagy harmadnap, hogy ne zavarjanak. A komaság Gernyeszegen is olyan kapcsolat volt, amely ha nem is jelentett igazi rokonságot, mégis rokoniként működött. E kapcsolatláncba, ha periférikusán is, de beletartoztak az úgynevezett szárazkomák. ők voltak azok, akik azonos időben, de más-más gyermeket kereszteltettek. Mind az igazi, mind a szárazkomák komámnak, komámasszonynakszólították egymást, és életkoruk függvényeként magázódtak vagy tegeződtek. LACKÓVITS EMŐKE ASZTALADÁS KÁSZONALTÍZEN A Székelyföld peremén a havasoktól körülzárt Kászoni-medencében megbúvó öt római katolikus falu egyikében, Kászonaltízen a keresztelő zárómozzanatát, amely lakodalommal felérő vendéglátás, asztaladásnak nevezik. A templomból a keresztelés után a nagyszámú vendég a kisgyermekes háznál gyűlik össze. Az érkezőket itt már