Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

33 zetessé tenni a vendégek és az utódok számára is. Például a köveskáli nemes, Győrffy István a 18-19. század fordulóján fiának, Györgynek paszitájára egy girlandokkal díszes két literes üveget csináltatott a következő körbefutó felirattal: „Vivat Nemes Nemzetes Győrffy György!" A leszármazottak az üveget a legutóbbi időkig családi ereklyeként Őrizték. LACKÓ VITS EMŐKE KERESZTELŐ GERNYESZEGEN A hajdani Marosszék egyik faluja, a volt Teleki kastély barokk épületéről nevezetes Gernyeszeg. Magyar lakosságának többsége református vallású. Gazdag hagyományait ma is őrző magyarsága az élet egyik legjelentősebb állomásának a születést-keresztelést tartja. A református közösségbe fogadás a keresztelővel történik és történt, amikor a templomban, a gyülekezet színe előtt a keresztanya vagy keresztanyák keresztvíz alá tartják, tartották a gyermeket. A keresztelő időpontja századunk elején még a születés hetében, azaz az első héten volt. Ez fokozatosan hátra tolódott, s ma már a születést követő első hat hétben kell a keresztelésnek megtörténnie. A gernyeszegi reformátusok nemcsak ismerték, hanem gyakorolták is a bábakeresztséget. Ha életképelennek találták a gyermeket, akkor egy csupor tiszta vízzel „megkeresztelte" vagyis leöntötte a bába. Ha életben maradt, akkor a lelkész annak rendje-módja szerint újrakeresztelte, mintha a vízzel leöntés meg sem történt volna. Ez esetben a bábakeresztségnek egyetlen nyoma maradt csak: a gyermek a bábát mindig keresztanyámnak szólította. Gernyeszegen, hasonlóan a kászoni római katolikus és egyes háromszéki református falvakhoz, a keresztszülőket nem hívják meg, hanem ők ajánlkoznak, amit „megszólításának neveznek. Ez tulajdonképpen a szülők megszólítása, akikhez elmennek a keresztszülő jelöltek, vagy egy rangosabb falubelit bíznak meg a szülőkkel való megbeszélésre, a gyermek elkérésére. Keresztszülőknek mindig házastársak jelentkeztek. Nem tartották szerencsésnek a lány-legény keresztszülőpárt. Azonban házasságon kívül született gyermek esetében általában mindig lány és legény lett a keresztszülő. A keresztkomasági kapcsolatot visszautasítani nem volt illő, sőt, a legnagyobb sértésnek számított. Még az úgynevezett rangon aluli kapcsolatot is elfogadták. Valamikor egy gyermeknek csak egy pár keresztszülője volt, ez aztán két párra gyarapodott, ma pedig nem ritka a nyolc pár keresztszülő sem. A keresztszülő kikerülhetett a rokonságból, de ez nem volt általános. Sőt, a keresztszülő személye még gyermekenként is változott. Egyik gyermek a másikét nem szólította keresztanyjának, keresztapjának, ahogy ez például Dunántúl-szerte általános volt, hanem csak a sajátját. A magyar nyelvterület nagy részével ellentétben Gernyeszegen a keresztszülőség nem öröklődött. Bár nem volt kötelező, de a keresztszülők esetenként visszahívták egymást, azaz „keresztbe kereszteltettek". A keresztelőre az édesanya nem ment el, ugyanúgy, ahogy esküvőre sem. A