Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

23 LAKODALMI HAJNALTŰZ KŐHÍDGYARMATON Kőhídgyarmat a mai Csehszlovákia területén, a Garam jobb partján, Párkánytól néhány kilométerre fekvő, római katolikus lakosságú község. Az első világháború végéig a történeti Esztergom megyéhez tartozott. Annak a hét falunak egyike, amelyeket az érsekújvári járásban a női viselet alapján „kurtaszoknyás" falvaknak neveznek. E települések lakosságának kultúrája sok tekintetben rokon a közeli palóc vidék lakóinak kulturális sajátságaival. Elegendő a teherhordást említeni, de példa még erre a rokonságra a lakodalom egyes mozzanata is, így a lakodalmi tűz vagy hajnaltűz rakásának szokása. A néprajzi kutatásokból ismert, hogy Heves és Borsod megyék területén vagy a jászsági palóc kirajzás, Jászdózsa lakosainál a lakodalom másnapjának reggelén a násznép előre elkészített szalmából, kóróból tüzet rak az utcán,az udvaron vagy a falu szélén, amelyet körültáncolnak, esetenként a menyasszonnyal, új menyecskével át is ugratnak. A szokást helyenként menyasszonyporkolásnak is nevezik. Bakó Ferenc néprajzkutató a palócok lakta egész területen megvizsgálta a hajnali tűztáncot megállapítva, hogy célja, amint erre korábban Róheim Géza és Bálint Sándor néprajztudós is rámutatott: a bajelhárítás. A szokás ismeretes és gyakorolt volt a gömöri magyarságnál is, ahol a falu közepén a szalmából rakott tüzet a menyasszonynak többször is keresztül kellett ugrania. Nógrád keleti részéből ugyancsak ismert a szokás. De kimutatták Bars megyében és a Zobor-vidéken is. Időpontja általánosan a napkelte volt, mégpedig az esküvő napját követő hajnal. Egyes falvakban még a menyecsketáncot is a hajnaltüzinél járták el. Ismeretes, hogy Gömörben és Észak-Borsodban több tüzet is raktak a falvakban és azokon kapdosták keresztül a menyasszonyt. A szokást ezen a vidéken hajnaljárásnak nevezték. Kőhídgyarmaton is élt a szokás mindaddig, amíg a lakodalmat háznál tartották. Neve: hajnaltűz, mert hajnalban, amikor már végét járta a lagzi, az utcán, a lakodalmas ház előtt - mindig ahol az új pár tartózkodott - az idősebb rokon férfiak tüzet raktak az előre odakészített rőzsekötegekből. Ha két háznál mulatott a lakodalmas nép, akkor előfordult, hogy mind a menyasszonyos, mind a vőlegényes ház előtt meggyújtották a hajnaltüzit. Amikor már lobogott a máglya, akkor párosával körbetáncolták a vendégek. Majd láncot alkotva, énekelve folytatták a tűz körültáncolását. Általában a következő dalokat énekelték, egyet-egyet többször is ismételve: „Hajnalcsillag,jaj, de szépen ragyog..." „Megyén már a hajnalcsillag lefelé..." A hajnaltüzinél a zenészek is jelen voltak. Éneknél, táncnál, húzták a muzsikát. Amikor a tűz már hamvadni kezdett, akkor azt mondták, hogy „döglődik". Ha „döglődött" a tűz, akkor a táncban többnyire már csak a férfiak vettek részt. Ők ilyenkor beletáncoltak, belerúgtak, átugrottak. Ez a táncban résztvevők és a részt nem vevők számára egyaránt látványosság volt. De emlékezetes látvány volt a messze világító, magasra lobogó tűz is. A lakodalomban résztvevő nők a hamvadó hajnaltüzit általában nem ugrottak át. Csak az ugrotta át, akit a párja áthúzott, vagy belependerített a parázsba. Ebben a faluban a menyasszony soha nem ugrott tüzet az emlékezettel elérhető időben. A hajnaltüzinek természetesen nézőközönsége is volt. Azok az utcabeliek és /