Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

18 de tíz órakor a templomban jelen volt a kézfogó minden résztvevője, hogy a jegyességre és a jegyesekre egyházi áldást kérjenek. LACKÓVITS EMŐKE KELENGYÉSLÁDÁK A veszprémi Bakonyi Múzeum néprajzi gyűjteményének számottevő részét képezik a paraszti és a kisnemesi bútorok. Sajátos, külön csoportot alkotnak a kelengyésládák vagy menyasszonyi ládák, amelyek a férjhez menendő lány hozományának egy részét képező textíliák tárolására szolgáltak. Általában a viselő, az ünnepi és a lakást díszítő vászonneműt tartották benne. A menyasszony kelengyéjének egyik legfontosabb darabját jelentette ládája. A Bakony-vidéki magyar falvakban többnyire csak a módosabb, vagyonosabb lányok kaptak úgynevezett móringos ládát, amelyet aztán lakodalomkor vittek a vőlegényes házhoz. Ez a láda díszesebb volt az általánosan használatos ruhatartó ládáknál. Többnyire évszámmal is ellátták, amelyet vagy a hosszanti oldalára festettek, véstek, vagy a fedél belsejébe írtak be. Előfordult, hogy melléje még egy kicsi ládát is készítettek, amely különféle apróságok, ékszerek tartására szolgált. De ezeknek a ládáknak mintájára úgynevezett vőládákat is készítettek. A lakodalom részét képező ládavitelkor énekelték a kísérők, hogy: „Jól megggondold rózsám, Elejit, utolját. Hogy kivel kötöd meg, Két szemed világát. Mert nem tollas vánkos, Hogy megfordíthatnád, Se nem kölcsönkenyér, Hogy visszaadhatnád." (Borzavár, Békefi Antal gyűjtése) Lükő Gábor szerint a régi lányok és asszonyok életében a kelengyésládának rendkívüli jelentése volt. Az eladósorba került lány férjhezmeneteléig anyja segítségével gyűjtötte vászonholmiját. A ládával együtt ez az ő külön világa volt. Férhezmenetele után az ura házánál, új környezetében ládája egyéniségének, egyéni jogainak is jelképe lett. A Fertő-vidéki Sarródon a századforduló után még nagycsaládban élő menyecskék számára az ágyuk végében elhelyezett ládájuk az ő külön világukat jelentette. A Bakonyi Múzeumban őrzött kelengyésládáknak egyik csoportja figyelemreméltóan gazdag díszítéssel ellátott. A virágoknak, elsősorban a rózsának, de a reneszánsz eredetű virágbokroknak, a koszorúknak, valamint a színeknek is gazdag skálája figyelhető meg a láda homlokzatát borító ékítmények között. Az esetek többségében ezt a homlokzati részt díszítették, vagy legfeljebb egy szerény koszorúval látták csak el. Különösen gazdagon díszített a felsődörgicsei Sződi Erzsébetnek 1792-ben készített, dús virágkoszorúval és vörös színű felirattal ellátott ládája, amely egyúttal a gyűjtemény legkorábbi darabja is. A menyasszonyi ládák másik csoportja ékítményeiben visszafogott. A kis-