Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

156 Városi Bizottsága kiadásában Tata és Tóváros egyesítésének 50. évfordulójára jelent meg. Tata mai területén 1910 és 1930 között 19 malom működött, Tóvárosban még az 1930-as években is 14 vízimalom őrölte a környék gabonáját. Többségük a Nagy-tó mellett lefolyó Malom-patakra és a Cseke-tó lefolyó vizére szerelt alulcsapó vagy felülcsapó vízikerekekkel működött. A tatai malmokban csak kövön őröltek. Két őrJőkövet használtak: a könnyebb alsó állt, a súlyosabb felső forgott. Az egyszerű malomszerkezet segítségével tízféle őrleményt, például nullás lisztet, főzőlisztet, fehér kenyérlisztet, félbarna kenyérlisztet és korpát állítottak elő. Öt zsák gabonából a 10 %-nyi vám levonása után 1 zsák nullás lisztet, 1 zsák főzőlisztet, 1 és 3/4 zsák kenyérlisztet valamint 1 és 1/4 zsák korpát kapott az őrlető. Tatán minden malom a víz használatának jogával együtt az Esterházyuradalomé volt. Malmait az uradalom molnároknak adta bérbe. A gabonában vagy pénzben fizetett bérleti díj nagysága attól függött, hogy a molnár milyen teljesítményű őrlőberendezést hozott a malomépületbe. A malmok neve az egykori bérlők családi vagy keresztnevére emlékeztet: Czégényi-, Hartl-, Ruppert-, Wéber-, Miklós-, Sándormalom. A tatai vízimalmok szerkezetét, működését a Pötörke-malom példáján mutatja be Körmendi Géza. A tóvárosi malmok közül a Pötörke-malmot a festők is gyakran megörökítették. Idős molnárok visszaemlékezése szerint a malmot az Esterházyuradalom a Pötörke családtól vásárolta meg a 19. század elején. 1859 és 1922 között a Frank család, 1928-tól 1947-ig Csontos Béla molnár bérelte. Csontos Béla a Pötörkemalmot ifjú Esterházy Miklóstól 1947-ben megvásárolta, majd 1950-ben államosították. Épületét előbb a földművesszövetkezet majd a Gyógyszertár Vállalat raktáraként használták. A teljesen tönkrement malmot az Országos Műemléki Felügyelőség a 1970-es évek végén helyreállította, és alkotóháznak rendezte be. Különösen figyelemre méltó a Pötörke-malom alulcsapó vízikereke fölé épült, háromnyílású kőboltozatos kerékház. A Sándor-malomban ma a Malom Szálló működik. A nevét Hartl Sándor bérlőtől nyerte, aki az 1850-es évek óta bérelte. A Sándor-malom közelében őrölt a Fellner Jakab által 1750 körül átépített Ruppert- vagy Miklós-malom, amelyben a felújítás befejezése után a Komárom megyei magyar néprajzi múzeum kap otthont. A Nepomucenus-malom nevét a homlokzati fülkéjében álló Nepomuki Szent János szoborról kapta. Fellner Jakab egy régebbi malom helyén átépítette, és 1758-tól haláláig tulajdonosa is volt. Színvonalas felújítás után 1983-ban itt nyitották meg a Német Nemzetiségi Múzeum állandó kiállítását. Tata leghíresebb műemlék malma, a Cifra-malom a Nagy-tó középső zsilipjénél épült a 16. században. Cifra elnevezését faragott faoszlopairól - az egyiken az 1753-as évszám olvasható -, és emeleti stukkös mennyezetű terméről kapta. Barokk kori átépítése Fellner Jakab nevéhez fűződik. Az őrlés a Cifra-malomban 1968-ban szűnt meg, berendezését 1972-73-ban leszerelték. 1982-ben malommúzeum céljára megkezdték épületének helyreállítását, amely még napjainkban is tart. Reméljük, hogy berendezésével az egykor méltán híres tatai vízimalmoknak sikerül méltó emléket állítani. Körmendi Géza könyve nem csupán a helybeliek, hanem a várost felkereső, a régi vízimalmokat felfedezni szándékozó vendégek érdeklődésére is számot tarthat.