Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

133 A temetést megelőzően, a halál beálltától a temetés napjáig tartó időszakaszban a házat, ahol halott volt, gyászháznak nevezték. A gyászháznak megvoltak, sőt, a magyar nyelvterület egyes közösségeiben ma is megvannak a jellemzői. Az erdélyi Mezőség magyarok által lakott falvaiban a lakosság nagy többsége református. Ezekben a falvakban többnyire még ma is háztól temetnek, azaz ravatalozóval nem rendelkezve, a halott családtagot a temetésig otthon ravatalozzák fel. Erre az időszakra a ház külsőségeiben is átalakul, gyászházzá válik. A faluban lakóknak és a falun átmenőknek a házban lakók így jelzik, hogy halottjuk van. Nagysármáson, Kissármáson, Feketelakon, vagy a hajdani mezővárosban, Széken a halottas ház oromzatára aranyszegélyes fekete zászlót tűznek ki. Kissármáson a zászlón felirat is olvasható: „Légy hív mindhalálig." A külső bejárati ajtó fölött aranyszegélyes fekete drapéria függ, amelynek két oldaláról két, hosszanti lenyúló szárny is húzódik. Ez ugyancsak aranyszegélyes, az alsó része pedig aranyszállal, tölgyfalevelekkel hímzett. A drapériára a következő feliratot varrták: „A bűn zsoldja a halál. Isten kegyelmi ajándéka az örök élet." A belső, a ravatalt őrző szoba ajtaja fölé a külsőével megegyező kárpit kerül, amelynek csak a felirata más: „Aki nem szereti az ő feleberátját, a halálban marad." E ravatalos szobában az ablakra is fekete, aranyhímes, aranyszegélyes kárpitot tesznek, amelynek felirata meghatározott bibliai idézet: „Az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem, hogy megtartsa." Ez a szoba teljesen üres. Minden bútort kihordanak innen, közepén csak a ravatal áll, amelyet a többi textíliával megegyező, fekete, aranyhímes posztólepellel kereteznek. Felirata: „Mert a kiszabott esztendők letelnek és én útra kelek és nem térek vissza." Amikor a gyászszertartás megkezdődik, egy asztalt helyeznek a ravatal elé, erre téve a lelkész számára a Bibliát. Az asztalt fekete, aranyhímes posztóterítővel takarják le. A terítőn a következő felirat olvasható: „Az Úr szemei előtt drága az ő kegyesinek halála. Boldogok a halottak, kik az Úrban halnak meg." A temetés napjáig, normális körülmények között két este ebbe a szobába gyűlnek össze a rokonok, szomszédok, az elhunyt tisztelői, s itt virrasztanak: zsoltárokat, dicséreteket énekelve. A háziak ilyenkor szerényen vendégül látják a virrasztókat: borral, pálinkával, kaláccsal. A temetés után a gyászház díszítését leszedik és visszaviszik a templomba vagy a parókiára (a lelkész lakása), ugyanis ott őrzik. De ott őrzik a ravatalt is, amit, ha halottja van valakinek, kölcsön vesz. A gyászháznál használt textíliákat a gyülekezet, a falu azonos felekezetű közössége készítteti. Általában két-három rendet (garnitúrát), hogy több halott esetén is egyszerre és megfelelően ékesíthessék a gyászházat, adhassák meg az elhunytnak az őt megillető tiszteletet. Széken a három falurész: Felszeg, Csipkeszeg, Forrószeg külön készíttetett textíliákat és külön ravatalt is. A szokás az utóbbi időben némiképpen módosult. Korábban, amíg a ravatalt Széken varrottas vagy szőttes hímű párnákkal rakták meg, addig a gyászházra csak fekete zászlót tűztek ki, egyéb fekete textíliát nem használtak. Néhány esztendeje, amióta a templomban őrzött ravatalra helyezik a halottat, fekete textíliákkal adják meg a gyászház komor méltóságát. Székelyföldön a háromszéki református közösségek is jelzik, ha egy háznál halott van: a ház oromzatára, vagy újabb épületeknél a kapu fölé egyszerű fekete, vagy aranyhímes, aranyszegélyű zászlót tűznek ki. A ravatalt, amelyet e közösségek is közösen csináltattak, a templomban őrzik. Innen viszik el a halottas házakhoz, majd teme-