Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)
из komatálba tett húsvéti szentelt ételek küldéséről a 16. század első negyedében keletkezett Sándor-kódex lapjain ezt olvashatjuk: „Micsoda az a kókonnya, húsvéti kenyér, a húsvéti kenyérhöz sajt, tej és tikmony (tojás) kell, tiszta tésztából környül koszorúmódra kell csinálni, meg kell sütni, meg kell szentelni, egymásnak kell benne küldözni." A kókonnya Szegeden és a Székelyföldön ma is használt szó: a húsvéti szentelt ételeket, elsősorban a tojást jelenti. Virág Benedek 1804-ben Kazinczy Ferenchez írt levelében a lejegyzésre javasolt népszokások sorában említette a mátkatálat. Általában a húsvétot követő fehérvasárnapon, több helyen húsvéthétfőn, esetleg pünkösdkor vagy május elsején küldték a komatálat. A szokást eddig Dél-Dunántúlról, főként Somogy, Zala megyéből, a mátraalji palócoktól és a moldvai magyaroktólismertük. Fehérvasárnap Nagyatádon a lányok szép fehér tányérra tettek egy üveg bort, köréje egy-két hímes tojást és perecet. A fehér kendővel letakart komatálat a leány ünneplő ruhába öltözve vitte el annak a leánynak, akivel komálni akart. A következő mondóka kíséretében nyújtotta át: Komatálat hoztam, Föl is aranyoztam, Koma küldi komának, Koma váltsa magának, Ha nem váltja magának, Küldje vissza komának. Az a leány, akinek a mondóka szól, ugyanilyen komatállal kedveskedett barátnőjének. Az ajándékváltáskor öszzecsókolóztak, és ezután komámasszonynak szólították egymást. A komatálküldéssel megpecsételt barátság a sírig tartó. Illyés Gyula a Puszták népe című könyvében a Mezőföld déli részéről, Felső-Rácegrespusztáról írta le a komatálküldés egyik formáját: „Komatállal kis testvérnéném engem majdnem minden héten, majdnem minden kalács- vagy lángossütéskor elküldött valamelyik barátnőjéhez. Az örök barátság fogadásának ez a módja már csak a lányok között divatozott, de a szokás neve s a vers, melyet a tányért fedő kendő föllibbentése előtt el kellett hadarnom, azt bizonyítja, hogy valaha férfiak, vagy családok közt járta." Szendrey Zsigmond Л magyarsäg néprajzában már 1933-ban említette, hogy húsvéthétfőn Fejér megyében és a Bakonyalján is küldenek komatálat. E korai híradás ellenére a szokás Fejér megyei előfordulását nem ismertük. A komatálküldés Fejér megyei előfordulására az első adatot a Székesfehérvár és Vidéke című újság 1913-as húsvéti számában találtam. Itt Prepeliczay Élődné Korponay Aranka Sárbogárdról mutatta be a komatálküldést: „Húsvét első ünnepén a leányok rózsás tálakra sonkát, friss kalácsot szelnek. Cukros perecekkel, mézesbáb-csókkal, habcukor-babákkal és zászlós báránykákkal rakják körül. Közepére hosszúnyakú üveget vörösborral állítanak, mit orgonavirággal, kékliliommal zárnak le. Az egészet szélesen hímzett patyolat kendőbe fogják, és nemzetiszínű szalaggal kötik át. Mise után, mikor kijönnek a templomból, leánybarátnőjüknek vagy legényismerősüknek küldik el, hogy komámasszonynak, vagy komámuramnak szólíthassák egymást. Mentől többfélét cserél ki az illető a komatálból, annál szívesebben veszi a komaságot. A komatálvivő így köszönti az illetőt:
