Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

108 rendőr (utóbbi miatt az egyik esztendőben a hatóságok betiltották a szokást, ezért ez a jelmez már elmaradt), a halál, az ördög, a kecskepásztor, a doktor, az örömlány, a menyasszony, stb. Rendkívül ötletes jelmezek láthatók a felvonulók tömegében, ahol 40-80 maszkos-álarcos személy is megszámolható, s ez a nagy létszám nem is ritka. A falu apraja-nagyja a főtéren van, nézik a tréfálkozó, bolondozó maszkurásokat. A lányok inkább félnek tőlük, hisz állandóan ijesztgetik őket. A főtér közepére mindig egy szekeret állítanak, amelybe egy kifestett szamarat fognak. A szekérre állványt helyeznek el, ide ülnek az álarcos zenészek, de itt mérik szürkületig, amíg a felvonulás tart, a bort is. A maszkurások falufeljárása hatalmas zajjal járó, ugyanis a derekukra kolompokat és csengettyűket szerelnek, amelyek járás közben igazi hangzavart okoznak. Ezenkívül többen tehénterelő ostort vesznek a kezükbe, amellyel nagyokat „harsintanak". Kis korbácsot fog kezében a maszkurakirály, amit a maszkurások igyekeznek ellopni, s elszaladni vele. Ugyanezt teszik a kutyafogó botjával is. Van nagy nevetés és futás, ha mindez sikerül. Közben a többnyire latyakos téren és utcákon a bámészkodókat összevissza csapkodják megolvadó hóval. Sötétedéskor a tömeg szétoszlik, a mulatság bállal zárul. Farsang utolsó napjára ismét megjelennek a maszkurások. Minden hasonlóan zajlik, mint vasárnap, de a szekérbe most nem szamarat, hanem az ünnepélyességet fokozandó, egy pár szép ökröt fognak. A szekéren ülő zenészeknek többnyire olyan zeneszerszám van a kezében, amelyből minden kijön a zenén kívül. A maszkurák most az ökröket igyekeznek ellopni, s helyettük a szekérbe törököket fogni. A nagy zajjal, mókával együtt járó felvonulás most még szürkület előtt, világosban véget ér, ugyanis a résztvevőknek el kell temetniök még a „farsangot". Klarsang megszemélyesítője egy szalmabábu, amelyet a maszkurások készítenek. Székely férfiruhába öltöztetik fel, a szekérre teszik, és kimennek vele a falu végére, ahova nagy tömeg kíséri őket. Menet közben a lányoknak öltözöttek ölelgetik, csókolgatják a szekéren lévő szalmabábut. Kiérve a falu végére, máglyát raknak, rávetik a „farsangot", „nem bocsátanak meg neki semmit." Miközben ropog a máglya, a maszkosok körülállják, és hangos szóval siratják a „farsangot", amely ez esetben nem más, mint a tél, a halál, a betegség. Elégetik, hogy ezzel az analógiás varázslattal a rosszat is elűzzék a faluból. A farsangtemetés ismét a legények által szervezett bállal végződik, ahová hivatalosak a leányok is. A maszkurásruhákat, álarcokat a farsangtemetés után levetik és őrzik a következő esztendeig, mert hisz e kellékeknek nagy része apáról fiúra öröklődő. Hamvazószerdán megszűnik a muzsika, beáll a böjt. Húsvétig nincs mulatság, lakodalom, keresztelés, de még kaláka sincs. LACKÓVITS EMŐKE HÚSVÉTI TOJÁSJÁTÉKOK A húsvéti tojásokkal kapcsolatos játékok Közép-Európa minden népénél előfordulnak. A magyarországi középkori latinságban dies concussionis ovorum {& tojások öszszeütésének napja) a húsvét utáni fehérvasárnapra következő hétfő elnevezé-