Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

101 mert nem ment férjhez a farsangban." - mondogatták az ilyen lányról a legények. Tácon a református legények a férjhez nem ment lányokkal és a vénlegényekkel húshagyókedden tuskót húzattak: „Farsang utolsó napján a legények készítettek tuskót, madzagot kötöttek rá, rákötötték kívülről az ajtókilincsre. A tuskó a madzagon függött. Akkor beszóltak a leánynak: „Mari, gyere ki, mondok valamit!" Akkor nyitotta ki az ajtót, azt húzta befelé a tuskót, az meg zörgött. A legények már addigra eltűntek." -jegyezte fel a szokásról 1959-ben Diószegi Vilmos néprajzkutató. Ugyanakkor a katolikus legények tuskóhúzatásáról a következőket derítette fel: „Összemennek a lányok húshagyókedden valamelyik háznál, ott vacsoráznak. Addig a legények madzaggal az ajtókilincsre kötöttek egy tuskót. Azután az egyik lányt kihívták. Amikor nyitotta ki az ajtót, ekkor már a legények kiabálták: „Húzd meg a tuskót!" Azt tartották, hogy az ilyen lány nem megy férjhez. A kisajtót is megrakták az ilyen háznál belülről tuskóval. A lányok nem merték elhúzni, mert akkor nem mentek volna férjhez." Húshagyó, engem itt hagyó! - kiabálták a férjhezmenésből kimaradt lányoknak a táci legények. Kajászószentpéteren 1951-ben az 56 éves Csontos Sándorné így emlékezett a tuskóhúzásra: „Tuskót húzatnak azokkal, akik nem mentek férjhez farsangkor. Kilincshez kötötték a tuskót, s az ajtót nyitotta volna, de nemigen tudta." Válón a legények húshagyókedden tuskót, esetleg követ vagy döglött macskát kötöttek a pártában maradt lányok házánál a kilincsre, és meghúzatták velük. Ha a lány ilyenkor kijött, kinevették, kicsúfolták: Vénlány vagy, nem mentél férjhez a farsangban! Gyúrón a 20-22 éves, már vénlánynak tartott leánnyal hamvazószerdán a legények meghúzatták a konyhaajtó kilincsére kötött tőkét. Húshagyó, engem itt hagyó! -kiáltották oda a már idősnek tartott leánynak, miközben a tőkét vonta. LUKÁCS LÁSZLÓ FARSANGI BATYUBÁLOK Farsang idején Fejér megye valamennyi községében a házaknál batyubáiokat rendeztek. Gárdonyban az 1867-ben született Markos Bálint a batyubálokról így beszélt: „Farsangba tartották, közbe mikor tetszett. Mindig háznál. A batyubálba vitt az ember ennivalót. Mindenkinek volt jó barátja, egyik a másikat megkínálta. Bort vettek közösen. A hangászokat megfogadták." Az előszállási batyubálokra 1958-ban a 94 éves Juhász József így emlékezett: „Farsangban a házaknál összejöttek 15-20-an. Az egyik citerait, a fiatalok meg táncoltak." Húshagyókedden az enyingi fiatalok is rendeztek batyubált. A legények összeadtak pénzt, bort vettek, a lányok ennivalót vittek. Egy-egy háznál hamvazószerda reggel 8 óráig is mulattak. A lajoskomáromi legények farsangvasárnapra nagy szobát béreltek, harmonikást fogadtak. Batyubált rendeztek, amely hétfő este folytatódott. A húshagyókeddi bált már a vendéglőben tartották. Dunapentelén a farsang utolsó három napján a házaknál batyubálokat tartottak. A résztvevők sülthúst, süteményt, bort vittek. Csárdást, polkát, verbunkot, valcert táncoltak. Húshagyókedden a batyubál délután 3 órakor kezdődött, éjfélig, néha éjfél után is eltartott.