Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

99 Néprajzi irodalmunkból a magyar népterület nyugati és északi részéről számos helyről, így a burgenlandi Felső-Őrségből, a Csallóközből, Zoborvidékről, a Palócföldről Eger környékéről ismerjük a mohai tikverőzés párhuzamainak tekinthető, farsangi alakoskodó, adománygyűjtő népszokásokat. LUKÁCS LÁSZLÓ FARSANGI KAKAS-ÜTÉS A KÁLI-MEDENCÉBEN A kakas-ütés ügyességi játék, ahol az arra jelentkező legény szemét bekötik, kezébe kardot, kaszát, csépet vagy botot adnak, amivel a nyakig földbe ásott, cserépfazék alá tett vagy állványra kötözött kakas fejét kell egy ütésre levágni, a fazekat összetörni, a kakast agyoncsapni. A sikeres ütést valamilyen cím, megbízatás elnyerése, elismerés vagy ajándék követi. A szokás középkori eredetét az is jelzi, hogy egyik formáját idősebb Pieter Brueghel németalföldi mester is megörökítette Gyeimekjátékok című festményén a 16. században. Képének középső részén két vakfazekast játszó fiú látható. Egy sapkával befedett szemű gyerek a kezében tartott doronggal megpróbál eltalálni a másik suhanc által egy felfordított, kormos cserépfazékra helyezett kést. Akinek ez sikerült, az jutalmat kapott. Eredetileg a fazék alá élő kakast rejtettek, a cél egyetlen csapással a fazék összetörése, a kakas agyonütése volt. A Veszprém megyei Köveskálon 1939-ben a hamvazószerdát követő csonkacsütörtökön rendeztek kakas-ütést, a népnyelv szerint kakasnyakvágást, Szabó Réka László prímássá avatásakor. Szabó Réka József köveskáli muzsikus cigány négy fiával játszott zenekarában, amelynek prímásává ekkor legidősebb fiát avatták. A kakas-ütést és a zenészavatáshoz kapcsolódó bált kézzel rajzolt plakátokon Köveskálon és a szomszédos községekben már jó előre hirdette a fiatalság, így a rendezvényre Balatonhenyéről, Monoszlóról, Szentbékkálláról is sokan érkeztek. Az esemény egy jelképes lakodalom keretei között játszódott le, ahol a prímásjelölt a vőlegény szerepét játszotta. Menyasszonyának erre az alkalomra egy jó táncos, módos leányt Győrffy Sárát, keresztapának Meckler József kocsmárost kérte fel a felavatandó cigánylegény. Csonkacsütörtökön délután két órakor gyülekeztek a falu fiataljai a községi nagykocsmában. A leányok koszorúslánynak, a legények vőfélynek öltöztek. Indulás előtt minden vőfély koszorúslányt választott magának. Harminc pár vőfély és koszorúslány vonult a menetben. A vőlegény a kiválasztott menyasszony házához ment és a gyülekező helyére vezette őt. A Réka-féle zenekaron kívül egy-egy banda a közeli Kapolcsról és Tapolcáról is érkezett. Az eg^sz falu népe a kocsma előtt várta a szerveződő menetet. Közben a legények egy kakast pálinkás kenyérrel megrészegítettek. A bódult állatot lábainál fogva két hosszú, szalagokkal díszített léchez kötözték. A lakodalmi menetben legelöl a vőlegény és a menyasszony haladt. Őket egy pár vőfély és koszorúslány követte. Utánuk vitte négy legény a lécekre kötözött kakast úgy ahogy a Szent Mihály lovát viszik. Őket a többi vőfély-koszorúslány, majd a falu népe követte. A menetben haladtak a zenészek is, hegedűvel, nagybőgővel. Molnár Gábor kocsmája előtt álltak meg a Henyei úton. A kocsma előtti tér volt a kakas-ütés színhelye. Fehér kötényt kötöttek a vőlegény elé, a helybeli reforma-