Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

9 Előszó Két évtizeden át, 1970-től 1990-ig hetente kétszer, majd háromszor öt percben jelentkezett a Magyar Rádióban a „Kis magyar néprajz" címet viselő műsor. Mintegy háromezer előadás hangzott el, néhány híján másfélszáz szerzőtől. Közülük hárman, Lackovits Emőke, Lukács László és Varró Ágnes ebben a kötetben száznyolc szöveget tesznek közzé, hogy érvényt szerezzenek a régi közmondásnak: a szó elszáll, az írás megmarad. A rádiós sorozat a maga szerény eszközeivel vett részt a néprajz körül fölvirágzó társadalmi érdeklődés kielégítésében. Az előadások tehát mindenekelőtt a nagyközönségnek szóltak, és újraolvasva őket, örömmel tapasztalom, hogy esztendők múltán sem vesztettek értékükből, megállják helyüket a tudományos ismeretterjesztés mezején. S bár eredetileg а /Ш számára készültek, most a szemnek is kedvesek lehetnek. Nemcsak az veheti kézbe ezt a könyvet haszonnal, aki régóta a néprajz barátjának vallja magát, hanem bízvást mindannyian, akikben most támadt föl a kíváncsiság a népi kultúra tudománya iránt, sőt a kötetben fölhalmozott ismeretek akár az iskolai oktatásban is fölhasználhatók, mert segíthetnek tanítani és megtanulni múltunk egy darabját, elsüllyedt életformákat, tudnivalókat, melyek nélkül a nemzeti művelődés elsajátítása és megbecsülése elképzelhetetlen. De nemcsak ismeretterjesztő ez az előadásgyűjtemény, hanem tisztán tudományos értéke is van. Temészetesen nem értekezésekre vagy szaktanulmányokra gondolok, a rádiós műfaj ilyesmit különben sem tett volna lehetővé, hanem arra, hogy a szerzők nagyon sokszor ezekben a rövid előadásokban számoltak be először új kutatási eredményeikről, legyenek azok néprajzi gyűjtés során előkerült adatok vagy elemző következtetések. Találunk azonban itt más elgondolások alapján született írásokat is, olyanokat, amelyekben szerzőink mások korábbi munkáihoz a maguk tapasztalatát vagy véleményét hozzáadva, tájékoztatták a hallgatóságot egy-egy tárgyról vagy jelenségről. Sőt sor került néprajzi könyvek és kiállítások ismertetésére is. Elegendő egy pillantást vetni a hosszú tartalomjegyzékre, azonnal látjuk, hogy földrajzilag milyen hatalmas térséget, tematikailag pedig mennyi ágazatot fog át a kötet. Az előadások jelentékeny része dunántúli kötődésű, főként a mai Fejér és Veszprém megye hagyományaiban kalauzolja az olvasót, hiszen a muzeológus szerzőknek munkahelyük szerint ezek a kutatási területeik. Ám ők nem álltak meg sem a megyék, sem a Dunántúl határainál, kutatóútjaik során eljutottak az Erdélyben, Szlovákiában és Ausztriában lakó magyarok közé is. Ez ma már természetesnek tűnik föl, az írások jó részének keletkezésekor „hivatalosan" nem volt az. Úgy kell rájuk tekinteni, hogy annak idején az illetékesek olykor rászóltak a szerkesztőre: mérsékelje a Magyarország határain túlnyúló témák számát. Ezt a könyvet ne azzal a várakozással forgassa az olvasó, hogy a magyar népi kultúráról összefüggő képet kap! Ha ilyen ismeretre vágyik, kézikönyvekhez, össze-