Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

között, de szerepe lassan csökkenő tendenciájú, a határban a gabonaneműeket kisebb, a kapásokat és a takarmányféléket nagyobb arányban termesztették, mint a megyei vagy az országos átlag. Az intenzivitás felé mutató tendenciát jelzi a szőlőművelés fontossága is. Még a filoxéra pusztítása után újratelepített szőlők is nagyobb hányadát foglalták el a város határának, mint az országos átlag. Az intenzív művelési módokat és ágakat már a 19. században is igyekeztek propagálni. Már 1841-ben alakult Fehérváron Gazdasági Egyesület, amely a szeminárium területéből (a mai Prohászka-templom környékén) bérelt ki 10 holdat, hogy ott mintagazdaságot hozzon létre. Méhészetet, gyümölcsöst és dohánykertészetet mutattak be az érdeklődőknek. Ezek mellett a múlt század különböző időszakaiban a selyemhernyó-tenyésztést, a háziipari alapanyag-termesztést és feldolgozást, tejelőtehenészet kialakítását és a tejfeldolgozást, a cukorrépa-termesztést, s általában a kapásnövények művelését propagálták. Századunkban a mezőgazdasági nehézségek mellé súlyos gondként az értékesítési válság, a háború utáni gazdasági válság társult. Nem véletlen, hogy a paraszti kisgazdaszervezkedés első dunántúli állomása az 1930-as Szent István-terembeli gazdanagygyűlés volt. Témámnak végére értem, ám ilyen lehangoló képpel mégsem lehet befejezni egy „anzikszot". Bevált módszer ilyen helyzetben egy alkalmas idézethez folyamodni. Én Havranek József polgármester szavait kérem kölcsön 1888-ból, megköszönve az olvasó figyelmét: „Sötét a kép... de nem rosszabb mint magáé az anyaországé és sokkal jobb, sokkal megnyugtatóbb, mint Magyarország legtöbb városáé, mert a kívánatos rend és háztartásunknak az adott viszonyok között lehetséges haladása bár lassan, de érvényre jut". DEMETER ZSÓFIA 196