Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)
S gondoljuk csak meg, mindannyian, régiek és újak is „műkedvelőként" (a szó legnemesebb értelmében használva a kifejezést), rendes polgári foglalkozásuk mellett tették meg a legalapvetőbb lépéseket: kutattak, feltártak, gyűjtögettek, publikáltak és bemutattak. Maga Marosi is csak 1937-ben vált meg tanári állásától s csak 2 évig, haláláig volt főhivatású muzeológus. Halálakor könyveit és cikkeit 11 sűrűn szedett lapon sorolták fel. A házat a kultúrház (a mai Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár és a Csók István Képtár) építése előtt, 1937-ben bontották le. Az egyesület szépen megszaporodott gyűjteményével 1929-ben költözött át a mai múzeumépületbe (akkor Bognár utca, ma Gagarin tér; 109. ). Az épület a 19. század közepéről való, sok funkciója miatti átalakítások (izraelita hitközségi iskola, árvaház, rendőrség) az eredetileg késői klasszicista homlokzatát felismerhetetlenné tették. A múzeum céljára átadandó épületről a város 1928-ban határozott. Ekkor a mai Népköztársaság út felé kiálló részt lebontották, az épületet tatarozták és közadakozásból felszerelték. 1935-ben már a Szent István-év jegyében a Bástya utcai oldalon kétemeletes új szárnnyal, tetővilágításos képtárral és a kőtárral egészült ki. A múzeum kibővítése Schmiedl Ferenc és Molnár Tibor tervei szerint, a külső homlokzat kialakítása Kotsis Iván tervei szerint történt (113. ). A képtárat 1937. június 19-én nyitotta meg Hóman Bálint kultuszminiszter. A Múzeumegyesületnek jelentős vállalkozása volt publikációinak megjelentetése. A helytörténet igen fontos első cikkei jelentek meg 1931 óta a Székesfehérvári Szemle című egyesületi folyóiratban, amely a Székesfehérvári Napló mellékleteként indult. Lapjain publikáltak mindazok, akiknek kutatásait ma is haszonnal forgatjuk, nemcsak kutatásaik megbízhatósága miatt, hanem azért is, mert az a forrásanyag, amit ők még ismerhettek, azóta részben megsemmisült. A lap felelős szerkesztője, a történeti—régészeti kutatás példamutató munkása, Marosi Arnold mellett találkozhattunk itt a levéltárosok, tanárok: Juhász Viktor, Dormutil Árpád, Schoen Arnold, Schneider Miklós, Philipp István, Polgár Iván, Juhász József és még sokan mások munkáinak eredményeivel. Városunk múlt századi zenei életéről elég kevés tudomásunk van. A város 1777-től a káptalannal közösen tartott fenn hivatásos zenekart, amelynek vezetője kezdetben a német iskolamester volt, ebben mindig énekeseket is foglalkoztattak, ők jelentették a magyar nyelvű színtársulat zenekarát is a színházi igények szerint kiegészítve. A múlt század 30-as éveiben ez a zenekar bővült ki a bécsi klasszicizmus zenei igényei szerint; ekkortól a szoprán és az alt szólamot már nők énekelték (ezelőtt fiúk). Ez időtől kezdve a karmester zenepedagógiai feladatot is kapott: az énekes utánpótlást neki kellett kiképeznie. A magán zeneoktatást az 1850-es években a Koppallik nővérek, a 60-as években Raader Cecilia, a 70-es években Landesmann Dávid, Aujedszky Adolf, Heinrich Aranka, Horváth Böske és Udvardy Emerika zongoraiskolái jelentették. Hegedűt Breinreiter Lipót és Balassa Kálmán tanított. A 70-es évektől a cisztercita gimnáziumban zeneiskola alakult, a reáliskolában pedig zene- és énekkar. 1875-től a két iskola muzsikusai közös hangversenyeket rendeztek, és térzenéken szórakoztatták az érdeklődőket. A Tűzoltó Egylet is tartott fenn zenekart, ők időről időre a Magyar Királyban hangversenyeztek. Katonazenekara 1896-ig csak a közös hadseregbeli ezrednek volt, jó szívvel részt vettek nagyobb ünnepek műsorában. 1896-ban állították fel a 43 tagú honvédzenekart. A házi muzsikálás nyilván kedvelt szórakozás volt fehérvári polgárházaknál is, de csak az Eltér család zenés estélyeiről van tudomásunk az 1850-60-as években, Eltérné Uffer Eliza magas színvonalon zongorázott és énekelt, köré csoportosultak a zenekedvelő és -értő családok. 1854-ben Garay János árvái, 1865-ban pedig a megyei kórház javára rendeztek hangversenyt, ez utóbbin Rossini Stabat Mater-ét adták elő. A 80-as, 90-es években elsősorban a kamaramuzsika divatozott, két kvartett működött, a másodikat csak „doktorkvartett"nek nevezték, inert tagjai dr. Kneifel Ferenc, dr. Lauschmann Gyula, dr. Fejér Ferenc és dr. Vass Bertalan voltak (tanár, ügyvéd, orvos). 1901-ben alakult meg a Zenekedvelők Egyesülete, s az egyesület 1913-tól zeneisko-183
